Évfordulók, események

Marcus Aurelius mintegy húsz éven keresztül volt a Római Birodalom császára, Kr. u. 161 és 180 között.  Negyven évesen került a trónra, s uralkodásának idejére már az ókorban úgy emlékeztek vissza, mint Platón álmának rövid beteljesülésére: az államot húsz éven át egy bölcs irányította.

Uralkodásának évei azonban korántsem a földre szállt paradicsom boldog évtizedeit jelentették. Egy szörnyű pestisjárvány, természeti csapások nehezítették ezeket az éveket, nem is beszélve az állandó háborúzásról. Amíg 170 és 180 között hadjáratban volt, Aurelius megírta Elmélkedéseit, melyet saját iránytűjének és fejlődésének eszközéül szánt. Logikus észjárása ellenére a jegyzetei a sztoikus filozófiára és szellemiségre jellemzőek. Az Elmélkedéseket ma is becsben tartják, mint a szolgálat és kötelesség emlékművét. Mint filozófus nem alkotott újat, de elmélkedései napjainkig a világirodalom legolvasottabb írásai közé tartoznak

Részlet az Elmélkedésekből

Ne felejtsd el, hogy a filozófia és a természet egyet akar, te azonban mást, nem a természet szerint valót óhajtasz. Melyikük kívánatosabb? Nemde az élvezet is a természetesség köntösében vezet minket félre? Vizsgáld csak meg, nem kívánatosabb-e a nagylelkűség, a szabadság, az egyszerűség, a lelki nyugalom, és a gáncstalan élet! S van-e valami kívánatosabb az értelemnél, ha arra gondolsz, hogy a megfigyelés és a tudás képessége minden körülmények között sértetlenül és sikert biztosítóan érvényesül?”