Évfordulók, események

Az angol orvos a londoni University College rendkívül sikeres növendékeként végezte tanulmányait, majd Edinburghbe költözött. 1959-ben a Glasgow-i Egyetem professzora lett, majd később a helyi kórházban sebészként dolgozott – itt tökéletesítette antiszeptikus (műtét során a sebet fertőtlenítéssel is kezelő) módszerét.

Lister karbolsavat permetező gépe A 19. század közepéig nem ismerték a kórokozókat, a fertőzés útjait, módjait, így a műtétekben, nyílt sebek miatt, szepszisben elhunytak száma igen magas volt – a kórházakban is. Orosz orvosok (akárcsak Semmelweis Ignác) klórmésszel próbálkoztak gátat szabni a kórházi fertőzéseknek, Lister pedig karbolt használt: ilyen oldatba mártott gézzel tekerte be a nyílt sebet. „Később kiterjesztette a karbol használatát a műtéti tevékenységre is. Itt is a levegőt, a sebkörnyék levegőjét fertőtlenítette úgy, hogy egy karbol-porlasztó készüléket szerkesztett, amely a műtét alatt karbolcseppekkel árasztotta el a műtéti területet. A műtéti sebet karbollal mosta ki […].”

„1865. augusztus 12-én egy 11 éves fiú, James Greenlees nyílt lábszártörést szenvedett, amikor egy kocsi keresztülment rajta. A Glasgow Royal Infirmary kórházba szállították, ahol Lister először karbolsav és lenmagolaj keverékéből álló folyadékkal lemosta a sebét, majd sztaniollemezbe burkolta, hogy a párolgást megakadályozza. Kivéve azt a területet, ahol a karbolsav megégette a bőrt, a lábszár (a csont és a lágyrészek egyaránt) tökéletesen meggyógyult, és az ifjú James hat héttel később távozhatott a kórházból. […] Ez az úttörő antiszeptikus módszer, amelyet Lister 1867-ben ismertette a Lancet című lapban, meghökkenéssel és visszautasítással kevert ellenérzést váltott ki. […] Akárhogy is, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Listernek igaza van. Az általa végzett műtéteknek csupán 2%-a végződött halállal; s miután elképzeléseit általánosan elfogadták, a műtét utáni halálozás átlagosan 5% körülire csökkent.”

1869-ben, apósa elhunyta után, megkapta a sebészeti tanszéket Edinburgh egyetemén, majd 1877-ben felkérték a King's College sebészeti tanszékének élére. 1895-ben a Royal Society elnöke lett, két évvel később bárói címet (Baron Lister of Lyme Regis) kapott, 1902-ben pedig az Order of Merit érdeméremmel tüntették ki. 1912-ben halt meg – így még volt lehetősége látni, hogy módszere emberek ezreinek életét mentette meg. (Egyébként róla nevezték el a Listerine antiszeptikus szájvizet is.)

(forrás: Duin, N.: Az orvoslás története. Medicina, 1993, 62-63.o. és

Székely S.: Az orvostudomány története. Medicina, 1961, 167-169.o.)