Évfordulók, események

Ha a pi számjegyei színek lennének
- spirálisan középről kifelé haladva
(Martin Krzywinski munkája) A π (pi) egy, a matematikában használt valós, irracionális (nem írható fel két egész szám hányadosaként) szám. A leggyakrabban az euklideszi geometriában a kör kerületének és területének számításához használják. Neve és jele a görög „περίμετρος” (perimetrosz, azaz kerület) szóból ered, és 1739-ben Leonhard Euler vezette be a köztudatba (William Jones használta először 1707-ben). Egy Ludolph van Ceulen nevű matematikus 1615-ben 32 számjegyű közelítést publikált – az ő tiszteletére nevezik a pit Ludolph-féle számnak.

Már az ókori egyiptomi, mezopotámiai, kínai, indiai, perzsa, arab és persze görög matematikusokat is érdekelte a pi pontos értéke. Értéke általában 3 körül volt, az évszázadok folyamán ezt a számot igyekeztek pontosítani. A perzsák például 16, az arab Dzsamsid Gijászaddín al-Kási 17 tizedesjegyig jutottak. Sokan a görög Arkhimédész módszerét alkalmazva számolgattak, aki a körbe és a kör köré írt sokszögekkel pontosította eredményeit. A pi értéke évszázadok után is foglalkoztatja a tudósokat. A számítástechnikának köszönhetően 2014-ben már 13,3 billió tizedesjegyet ismertek – azonban nem találtak semmilyen mintázatot a számsorban, és még mindig nincs meg az utolsó szám...

A pi ünnepét egy amerikai fizikusprofesszor, Larry Shaw tartotta meg először 1989. március 14-én (a pi=3,14-ből adódóan): a munkahelyén, a San Franciscó-i Exploratorium nevű természettudományi múzeumban rávette munkatársait, hogy járjanak körbe az épületben és egyenek pitét (számára amúgy is fontos lehetett e nap, mivel március 14-én van Einstein születésének évfordulója is). Azóta minden évben megrendezték, és a kezdeményezés túlnőtt az intézmény keretein.

A nemzetközi pi napot rendezvényekkel, vetélkedőkkel ünneplik, konferenciákat rendeznek – és elfogyasztják az eseményre készített gyümölcsös pitéket. Az alkalmat azonban művészettel is ünneplik: ez okból születtek az úgynevezett pi-versek. A pi-versek olyan lírai művek, amelyek minden szava annyi betűt tartalmaz, mint a pi következő számjegye (az első 3-, a második 1-, a harmadik 4-betűs, és így tovább...). Ezek közül az egyik legismertebb magyar vers Szász Pál matematikus 1952-es alkotása:

3   1   4   1    5          9 Nem a régi s durva közelítés,  2     6        5     3     5 Mi szótól szóig így kijön      8             9 Betűiket számlálva.      7              9           3 Ludolph eredménye már,  2   3      8           4        6 Ha itt végezzük húsz jegyen.  2      6       4     3     3       8 De rendre kijő még tíz pontosan,   3  2      7            9 Azt is bízvást ígérhetem.

A pi első 10.001 számjegye