Évfordulók, események

1582. február 24-én kelt az az Inter gravissimas kezdetű bulla, amellyel XIII. Gergely pápa lényegében egyetlen változást eszközölt a Julius Caesar által i. e. 45-ben bevezetett naptáron: csökkentette a szökőévek számát.

A Julius Caesarról elnevezett Julián-naptár szerint minden negyedik évet szökőévnek kellett tekinteni, míg a Gergely-féle, vagy másképpen Gregorián naptár ezt a szabályt úgy módosította, hogy az évszázadokat záró, tehát századdal végződő évek közül csak azok legyenek szökőévek, amelyeknek számjegye nemcsak néggyel osztható, mint a többi szökőévé, hanem négyszázzal is.

Így 1600 szökőév lett, 1700, 1800 és 1900 nem, viszont újra szökőév lett századunk utolsó éve, 2000. Ez az elv visszamenőleg is érvényesült oly módon, hogy úgy tekintették, mintha a Caesar-féle reform bevezetése óta tíz közönséges év lett volna; ezért 1582. október 4-e után 15-ét kellett írni.

A Gergely-féle naptárreform elfogadása évszázadokig tartott Európában. Ez a sajátos körülmény arra utal, hogy a falióra vagy a karóra és a sokkal ősibb naptár nem egyenrangú időmérő eszközök az emberi gondolkodásban. Az utóbbit már emberré válásunk hajnalán megalkották, és sohasem tűnt olyan korszerű, közmegegyezésen alapuló eszköznek, mint a nap önkényes huszonnégy részre osztásával létrehozott óra.

A naptár a természet rendjével, a mindenséggel, az égiekkel való kapcsolatot jelentette, ezért az emberek tudatában szent jelleget nyert. A pápai bulla által megjelölt időpontban csak Itália - és ott sem minden város vagy államocska - , Spanyolország és Portugália tért át az új naptárra. Lengyelországban Báthory István király már 1582. augusztus 17-én rendelkezett az új naptárról, de zavargásokra került sor az ország azon vidékein, ahol a kereszténység keleti formáját követő és a pápa fennhatóságát el nem ismerő alattvalók éltek.

Báthorynak még 1586-ban is a naptárvihar lecsillapításával kellett foglalkoznia. Némi késéssel, de még a reform évében tért át az új naptárra Franciaország és Lotharingai, valamint Németalföld, ahol december 21-e után az év hátralévő tíz napját hagyták el. A következő évben, 1583-ban Svájc katolikus kantonjai, de az egész ország csak 1821-ben (!) tért át végérvényesen az új naptárra. A protestánsok szerte Európában keményen ellenálltak, hangsúlyozva, hogy a reform támadás a evangéliumi szabadságra ellen.