Évfordulók, események

„A 15. sz. közepén az Inka Birodalomhoz tartozott északi és középső része. A 16. sz. harmincas éveitől kezdetét vette a terület spanyol gyarmatosítása. 1568-tól a mai ország nagyobbik hányada a Perui alkirályság része volt. 1810. szept. 18-án Chile kikiáltotta függetlenségét, de Spanyolország ezt csak 1818. febr. 12-én ismerte el.

1879-1883 között háborút viselt Bolíviával, amelyben megszerezte annak tengerpartját. Ezt követően a salétrom-kitermelésnek köszönhetően igen gyors gazdasági fejlődésnek indult, az 1920-as években Dél-Amerika legfejlettebb állama volt. Egészen 1973-ig, Allende elnök megbuktatásáig egyetlen katonai puccs sem volt az országban.”

forrás: Nagy képes földrajzi világatlasz. Térkép-Faragó BT, 2007, 165.o.

A Dél-Amerikai ország olyan, mint egy hosszú tengerpart, amelyet egyik oldalról a Csendes-óceán, másikról az Andok fog közre. Több természeti vagy kulturális szempontból fontos területe felkerült az UNESCO világörökség-listájára: az országhoz tartozó Chiloé szigetvilág fatemplomai, az inkák építette andokbeli útrendszer, a Qhapaq Ñan, valamint a Húsvét-szigeten található Rapa Nui Nemzeti Park is a világ értékeinek megőrzendő részét képezik (itt találhatóak a hatalmas kőszobrok is).

A szigetet 1888. szeptember 9-én annektálta Chile, azóta jogilag az ország fennhatósága alá tartozik. Területén található az Atacama-sivatag (Iquique), a világ egyik legszárazabb helye (25 év alatt csupán 1,27mm csapadék esett).

Chile kultúrája is igen gazdag. Két irodalmi Nobel-díjas alkotó is az országban látta meg a napvilágot. Pablo Neruda 1971-ben kapta meg az elismerést a költészetéért, Gabriela Mistral pedig 1945-ben. Velük együtt még sok más költőnek, írónak és művésznek sikerült hírnevet elérni.

Robert Bolano-t (1953-2003) generációja egyik legjelentősebb latin-amerikai irodalmárának tartják; Isabel Allende regényei (Kísértetház, Paula, A szerencse lánya, stb.) több mint harminc nyelven jelentek már meg.