Könyvtárosok ajánlják

Hermann Hesse kisregénye a művészlélek mélységeibe, az alkotás folyamatának titkos varázslatába kalauzolja el az olvasót. Klingsor festő, aki magányosan él a hegytetőn álló házában, ahova barátai érkeznek vagy a festő indul látogatóba hozzájuk. Hol egyedül, hol társasággal barangol a gazdag és mindig szép természetben. Néha igazán idilli, paradicsomi az festő helyzete, a táj, az emberi kapcsolatok. Valami azonban mindig hiányzik, a teljesség nem jön el. Néha úgy érzi "... mint minden teremtő, megőrült." "Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejűség? Miért fekszik már megint egyedül az ágyban, mint egy özvegy vagy vén ember? E röpke életben élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával...

A hatvanas éveiben járó Tony Webster a diákéveire emlékezik vissza, de nem biztos valójában mi is történt akkor. Azokban a benyomásokban lehet csak biztos, amiket az átélt események hagytak benne. A három barát, Tony, Alex és Colin már tervezik, hogyan repülnek ki az iskolából, amikor új diák érkezik az osztályukba Adrian személyében. Adrian, aki okosabb, intelligensebb náluk a három fiú barátja lesz. Középiskola után is tartják a kapcsolatot, leveleznek, olykor találkoznak is. Tony szerelmes lesz Veronicába, akit a fiúknak is bemutat. Veronica a családjához is elviszi a fiút, de a látogatás nem sikerül jól. Végül Tony és Veronica szakítanak. Később Adrian levélben kér engedélyt Tonytól, hogy udvarolhasson Veronicának. Eltelik néhány év, és a három fiú arról értesül, hogy Adrian öngyilkos lett. Az egykori barátokat már ez a tragédia...

"Egy rejtély kezdett izgatni. Miért menekülnek az emberek a szerelem elől?" "Lehetetlen? Ugyan kérem. Ezután is lesz csók és zokogás, boldog esküvő és hirtelen szakítás, álmatlan éjszaka és őrült markolászás. Majdnem teljes a skála. Én viszont épp erről a majdnemről  akarok szólni. Hogy miért lett trend a teljes skála gyors leépülése, miért tűntek el a távoli vágy és a príma szex közötti átmenetek..." Valóban félünk a tartós kapcsolatoktól? Miért tárjuk fel titkainkat a cybertérben, az interneten?  Miért élvezik néhányan jobban a magányt, mint a közös élményeket? Félünk kibújni kagylóhéjunkból? Ilyen és hasonló kérdésekről ír Almási Miklós, akit "filozófusnak-esztétának képzett az egyetem",  A szerelem lehetetlenségéről című könyvében. A karcsú és szép kis kötet nem nehéz, tudományosan...

    „- Ne tekintsd ezt halálos ítéletnek – szólalt meg egy idő után. - Tényleg azt hiszed, hogy életben maradhatunk? - Idelent? Nem sokáig. De a Felszín nem olyan, mint mondták, Pikk. Veszélyes, igaz, de a felmenetel nem jelent azonnali halált. A fogam már a gondolatára is vacogni kezdett. Egész életemben az alagútbeli veszélyekre készültem. Semmi mást nem ismertem. Hátravettem a fejem, mintha keresztül tudnék látni a temérdek fémen és sziklán, és megpillanthatnám a Fakó által megélt csodákat és az átélt rémségeket. A felszíni világ olyan volt, akár egy legenda, amelyet csendes pillanatokban mesélnek a vakarcsoknak. Elképzelni sem tudtam, milyen lehet odafent.” Pikk és közössége abban a hitben él, hogy a felszín mérgező, és ott azonnal meghal az, aki felmerészkedik. Pikk társadalma, vagy ahogy ők nevezik, az...

„... és első alkalommal megpillantottam a fenti világot. Elakadt a lélegzetem.” „- Ne tekintsd ezt halálos ítéletnek – szólalt meg egy idő után. - Tényleg azt hiszed, hogy életben maradhatunk? - Idelent? Nem sokáig. De a Felszín nem olyan, mint mondták, Pikk. Veszélyes, igaz, de a felmenetel nem jelent azonnali halált. A fogam már a gondolatára is vacogni kezdett. Egész életemben az alagútbeli veszélyekre készültem. Semmi mást nem ismertem. Hátravettem a fejem, mintha keresztül tudnék látni a temérdek fémen és sziklán, és megpillanthatnám a Fakó által megélt csodákat és az átélt rémségeket. A felszíni világ olyan volt, akár egy legenda, amelyet csendes pillanatokban mesélnek a vakarcsoknak. Elképzelni sem tudtam, milyen lehet odafent.” Pikk és közössége abban a hitben él, hogy a felszín mérgező, és ott azonnal meghal az,...