Julie Kavanagh: Rudolf Nureyev

„Egy percre ülj rá a bőröndödre. Régi orosz babona ez. Működni fog.”

„Rudolf Nureyevet a vonat „kizötykölte édesanyja méhéből", ahogy 1938. március 17-én dél körül a Bajkál-tó mellett haladtak el. Farida a mennyekben járt. A gyerek nem csupán szerencsésen megszületett, hanem ráadásul kisfiú lett, akire a férje oly régóta vágyott.„ Rudolf Nureyev élete nem indult könnyen. Egy nagyon szegény családba született a Szovjetunióban. Családjával a megélhetés miatt nagyon sokat vándoroltak munkalehetőség után kutatva. Az 1950-es évek elején indult a balett karrierje. Élete első nagy szerepét a Giselle című darabban alakította, 1959-ben a Kirov színpadán. A világ balettirodalmának nagy szerepeit eltáncolta, de mindig a Giselle maradt a kedvence.

Az 1990-es évek elején már koreográfusként és karmesterként is kipróbálta magát. 1993-ban 55 éves korában hunyt el. Sírja nincs messze Párizstól, egy orosz temetőben van. Egyik legnagyobb támogatója és rajongója, az angol királynő húga, Margit hercegnő volt. Személyisége nemcsak a szakmát osztotta meg, hanem a közönséget is. Hangulatingadozásokkal küzdött, a színpadra lépve azonban Nureyev teljesen átalakult.

„A színpadon mindig olyan belső tűzzel, egyedülálló energiával, rendkívüli muzikalitással és profizmussal formálta meg szerepeit, hogy világszerte fanatikus rajongók őrjöngő tapsa és hisztérikus lelkesedése kísérte fellépéseit. Bokor László, a szegedi balett egykori vezetője így emlékszik rá: „Szétment a függöny, és megdermedtem! Egy alacsony, kissé gnóm kinézetű, ritkás hajú, aszott arcú, túlsminkelt pojácaszerű alak támaszkodott a palota keleti lépcsőjénél – ez lenne Nureyev, a Herceg?„

Julie Kavanagh alapos kutatómunkát végzett a könyv írását megelőzően. A művet gazdag képanyag egészíti ki. Az olvasmányos életrajzban szenvedélyes csodálattal és szeretettel idézi fel e rendkívüli művész-zseni életét és pályáját. A könyv Bokor Roland (Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny alapító-igazgató) "Ahogy én láttam - Nureyev és Magyarország" című utószavával zárul, amelyben két budapesti fellépéséről, annak előkészületeiről, és személyes barátságukról ír.

az ajánlást készítette: Farkas Petra