Julia Navarro: Amelia titkai

"... szerettem is, teljes szívemből szerettem, és gyűlöltem magam, mert szerettem őt.”

Gullimerót, a fiatal újságírót megbízza nagynénje, hogy írja meg családjuk egyik, titkok homályába veszett ágának, dédnagyanyja -Amelia- életének történetét. A fiatalember, mivel nem nagyon van más dolga, lévén nem igazán talál állandó munkát magának, úgy dönt, hogy belássa magát a kutatásba. A kezdeti kedvetlensége a munkával kapcsolatban lassan megváltozik, ahogy mind többet derít ki erről a különleges asszonyról, aki férjét és gyermekét hátrahagyva megszökik szerelmével, egy francia forradalmárral, hogy aztán jelen legyen a történelem sorsfordító pillanatainál. A naiv, fiatal lány egy érett, bátor asszonnyá válik a könyv lapjain, akinek izgalmas, kalandos élete, önfeláldozása, eszméibe vetett hite példaképpé emeli azon férfiak szemében, akik végigkísérték életét.

„Láttam, ahogy kimegy a kapun, és a falhoz indul. Elvegyült a berliniek sokaságában, akik dolgoztak a fal ledöntésén, akár puszta kézzel nekiestek a tégláknak és a betondaraboknak. Végül egy nyílás keletkezett, a fal jó részét ledöntötték. Figyeltem, ahogy átugorja a törmeléket, és egyenes tartással lépked előre, ahol a nyugat-berliniek örömükben kiabáltak és énekeltek. Nem mozdultam addig, amíg bele nem veszett az emberek sokaságába.”

az ajánlást készítette: Hidvégi Judit