Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

„Az Összeomlás a Tizenegyedik csapás után következett be. Olyan kevés ember maradt életben, hogy minden leállt. […] Olyan volt, mintha az egész Amerikai Egyesült Államok rá lett volna kötve valamiféle hatalmas kapcsolóra, és a tizenegyedik csapás volt tulajdonképpen a kéz, ami kinyúlt és lekattintotta az egészet.

„Apa azt mondta, mindenki félt, és a világméretű félelemtől a világ olyan volt, mint egy nagy halom kiszáradt tapló – csak egy apró szikrára volt szükség. A világ lángra lobbant, az egész nem tartott tovább néhány évnél és a végén minden romokban állt. Nem sokan élték túl az egészet, az országban alig maradt néhány vándorló család.”

Stephen mindössze 15 éves. Normál körülmények között tanulna, edzésre járna, randizna, veszekedne a testvérével, játszana a haverjaival... De abban a világ, amelyben ő volt kénytelen felnőni, ezek csak álmok. Az Összeomlás utáni világban családjával járja az országot, hogy a régmúlt „szemeteit” kutatva, gyűjtögetve azokat számukra hasznosabbra cseréljék. Egy nap azonban apjával egy rabszolga-kereskedő csapatba botlanak, és foglyaik megmentése közben a férfi súlyosan megsérül.

Stephen bárhogy igyekszik, nem tud rajta segíteni. És amikor azt hiszi, a rabszolga-kereskedők rájuk találtak, váratlan segítség érkezik. Egy Settler's Landing nevű helyre kerül, túlélők egy kis közösségébe. Egy teljesen más életet alakítottak ki maguknak: míg Stephen a túlélésért küzdött, addig az itt élők gazdálkodnak és hálaadást tartanak, a gyerekek iskolába járnak és baseballoznak. Míg apja fel nem gyógyul, nem tud továbbmenni, így alkalmazkodni próbál. De ez nem könnyű egy olyan gyereknek, aki sosem élt közösségben, akinek sosem volt otthona. Létezhet ilyen utópisztikus hely egy kettétört világban? Lehet így is élni, nem csak túlélni?

„Igaza volt Jacksonnak? Mindez tényleg valódi lenne? És tartós?

Nem tudtam, így van-e. De ott és akkor, a nyugalomban és melegben feküdve, ezt reméltem. Első alkalommal: reméltem.”

az ajánlást készítette: Kiss Anita