Jan Guillou: Könyörtelenek

„Az erőszak az emberek fejében van, nem az öklében”

A 16 éves Erik, édesanyjával és nevelőapjával él stockholmi középosztálybeli családban. Szadista nevelőapja szó szerint mindenért veri. Szótlanul tűri a sorozatos fenyítéseket, az iskolában viszont kezelhetetlenné válik, bántalmazza társait és szemtelen a tanárokkal. Ennek következménye, hogy kicsapják az iskolából s az ország valamennyi állami gimnáziumából.

Anyja eladja maradék örökségét, hogy fia egy évre a Stjarnsberg bentlakásos iskolába költözhessen. Erik megígéri neki, hogy többé nem rúgják ki, és leérettségizik. Talán ez számára az utolsó esély, hogy visszataláljon a normális életbe. Azzal a reménnyel érkezik a vidéki internátusba, hogy maga mögött hagyhatja az erőszakot.

„De a Stjärnsbergben semmi sem volt normális. Ez a világ kívül esett a normális világon, és az ember sosem tudhatta, tulajdonképpen mit lát. A Stjärnsbergnek megvoltak a saját törvényei, a saját szabályai, a saját erkölcse...A Stjärnsberg ifjait arra nevelték, hogy erősebbek és fegyelmezettebbek legyenek, mint mások. Tudniuk kellett engedelmeskedni és parancsolni. Mert szükségük lesz rá a jövőben, amikor az iparban vagy az ország haderejében fognak dirigálni.”

Erik próbál ugyan alkalmazkodni, de nem hajlandó megalázkodni, ezért első számú célponttá válik, a felsősök sorozatos büntetésével, megaláztatásával kerül szembe. Ezek a megalázások mindennaposak az intézményben, minden apróbb vétségért büntetés jár, ami gyakran az orvosi szobában, súlyosabb esetekben a kórházban ér véget. Barátjával, Pierre-rel keresi a megoldást arra, miként lehet legyőzni a gonosz és értelmetlen erőszakot úgy, hogy ők maguk ne váljanak gonosszá. A viták során felmerül a kérdés: szabad-e erőszakkal válaszolni az erőszakra? Kell-e hagyni, meddig lehet nem ütni vissza?

„Én nem félek úgy a veréstől, mint te, sokat kibírok, többet, mint más. Én attól félek, hogy olyan helyzetbe kerülök, hogy vissza kell ütnöm.”

Ha csak módja van rá, fizikai erőszak helyett beéri a megfélemlítéssel. Pontosan tudja, hogy elég elültetni a félelem csíráját az ellenfélben, máris elgyengíti. Amikor azonban barátját elüldözik az iskolából, bosszút esküszik.

Az író saját ifjúkori élményeit is megörökítő regény klasszikussá vált Svédországban. A könyvből film is készült, amelyet 2004-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is jelöltek.

A borítón a szerző ifjúkori arcképe látható.

az ajánlást készítette: Gadanecz Júlia