2004. május 25-29.: Sorstalanság - filmforgatás a vasműben

A Sorstalanság Koltai Lajos 2005-ben bemutatott filmje, amely Kertész Imre Nobel-díjas regényéből készült. Ez volt a világhírű operatőr első rendezése, a film főszerepét Nagy Marcell játszotta el, zenéjét pedig a kétszeres Oscar-díjas Ennio Morricone szerezte. A film költségvetése megközelítőleg 2,5 milliárd forint volt, ami akkor hazai rekordnak számított.

"Hol vagyunk most? - Ez a hely a Zeitz-i táborhoz tartozik a filmben. Egy sátortáborba kerülnek Buchenwaldból, és az ahhoz tartozó gyárba járnak ki rendszeresen dolgozni. Eredetileg ez egy benzingyár volt Németországban, amelyet az amerikaiak rendszeresen lebombáztak. A regényben ez a fiú leépülésének legfontosabb állomása. Sokáig kerestük a lebombázott gyári helyszínt. Valahogy eszembe jutott Dunaújváros, ahol nagyon régen jártam, talán gyerekkoromban. Film sose hozott ide érdekes módon. Amikor lejöttünk, borzasztó nagy szeretettel fogadtak. Egy teljesen jellegtelen csarnokon vezettek keresztül, és egyszer csak megláttuk ezt a fantasztikus helyet. Valamikor ez egy Martinsor volt, amiből kiszedték a kemencéket, és ettől úgy néz ki, mintha összedőlt volna. Erre nem számítottam, az meg a ráadás, hogy ilyen gigászi méretben valósulhat majd meg a filmben. Nem kellett sem hozzátenni, sem elvenni belőle, hanem egyszerűen csak idejönni, behozni a saját embereinket, a statisztériát, szereplőket, és forgatni."

Balla Tibor: Ezt a filmet nekem kell megcsinálni=Fejér Megyei Hírlap, 2004.06.12., 8.o.
Kép: Az ifjú főszereplő operatőrnek készül=Fejér Megyei Hírlap, 2004.06.17., 7.o.

Az eredeti tervek szerint 2004 februárjában kezdődött volna forgatás Dunaújvárosban, ám egy hosszabb leállás miatt erre május 25. és 29. között került sor. A forgatás zökkenőmentesen zajlott, a jelenetek felvételében közreműködött a helyiekből álló körülbelül százötven fős statisztacsapat is. Piliscsabán, 2004. június 26-án csapott utoljára a csapó, ekkor készült el a stábfotó is. A filmet 2005. február 8-án vetítették először a 36. Magyar Filmszemle utolsó napján.

Koltai először 2003. március 19-én tekintette meg a gyárat, s így nyilatkozott róla: „Egy gyárat kerestünk, ami a filmben az egyik koncentrációs tábor mellett van, ahová kiviszik az embereket dolgozni. Tökéletesek azok a már használaton kívüli csarnokok, amelyek mint helyszínek szóba jöhetnek. Fantasztikus belső terekre találtunk a ma már nem funkcionáló épületekben, amelyek mostanra az enyészetté lettek. Éppen az mutatkozik meg bennük, hogy a dolgoknak még ilyen állapotban is számos értékük van.”

A vasműben forgat a fény festője, in.: Dunaferr, 2003. 03. 20., p. 8.

Hónig Péter, a Dunaferr Rt. akkori vezérigazgatója természetesen támogatásáról biztosította a produkciót: „Sajnos, a Dunaferr vállalaton belül vannak olyan helyszínek, ahol egy ilyen szomorú – több mint ötven évvel ezelőtti – történet megelevenedhet, s a helyszíneket fel lehet használni a film elkészítéséhez. Ez nem igazán jó dolog. Sokkal jobb volna, ha olyan helyszíneket mutathatnánk, amelyeket egy XXI. századi tudományos-fantasztikus film helyszíneként tartanánk számon. Egy vállalatvezető számára ez nem öröm. Az, hogy egy magyar Nobel-díjas művéből készülő alkotáshoz hozzájárulhatunk helyszínnel – természetesen nagyon jó érzés.”

Egyre több a baráti szó a Sorstalanság-produkcióhoz, in.: Dunaferr, 2003. 04. 23., p. 5.