Emily Gunnis: Az elveszett gyermek

„A levélre nézett. Chichesteri bélyeggel adták fel. Amíg megfordította, hogy felbontsa, Rebeccára nézett, aki egy szénabálán ült és nevetett, miközben Harvey a tyúkokat kergette az udvarban. Ahogy nézte a lánya boldogságát, azt kívánta, bárcsak megragadhatná ezt a pillanatot; mintha a levél egy bomba lenne, ami szétrobbantja az életüket, és megváltoztat mindent.”

Rebecca Waterhouse szüleivel a Serview-farmon él. Édesapja Jacob, a háborúban elszenvedett traumák miatt akut harctéri neurózisban szenved, ezért öt évig a Greenways-i elmegyógyintézetben kezelik. Gyógyultnak nyilvánítják, visszakerül családja körébe. Nagyon sokat bántalmazza feleségét, Harrietet, mindezeknek sokszor szemtanúja a kislány.

1960 november tizenkilencedikén egy viharos éjszakán a tizenhárom éves Rebecca kopogtatást hall az ajtón, majd heves vitát. Mikor lemegy, szüleit holtan találja.

Az írónő több szálon viszi a regényt. 1945-ben Jacob hazakerül a frontról, 1952-ben szabadul az elmegyógyintézetből, 1960-ban Rebecca szembesül szülei halálával. 2014-ben Rebecca lánya, Jesse megszüli kislányát és megszökik a kórházból.

Lélegzetelállítóan zajlanak az események, sok váratlan fordulattal. Harriet eltűnt naplója sok mindenre választ adna. Vajon Rebecca szembe tud nézni a múlttal? Fel tudja dolgozni a múlt fájdalmát?

„Lassan veszek egy nagy levegőt, tüdőm dühösen recsegve reagál az életben maradásra tett erőfeszítéseimre. Tudom, hogy nincs sok időm, de a halál kemény munka- ez nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik veled. Nem a fizikai valómról van szó, hanem a lényegemről: hogy ki voltam, és hogyan fognak emlékezni rám. Nem mehetek el anélkül, hogy búcsút mondanék a gyermekemnek. Anélkül, hogy elmondanám neki, mennyire sajnálom.”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó