Csepregi János - Dániel András - Kollár Árpád: Nyuca: bestiárium

"Vannak, akik szerint a nyuca önmagában nem létezik.”

Vagy mégis? Erre a fontos kérdésre kapunk választ a három szerző bestiáriumából (nem árt, ha kedveljük az abszurd humort, az iróniát). Bestiáriumok már az ókorban is készültek, fénykorukat a középkorban élték. Ezekben a könyvekben készítőik igyekeztek beszámolni minden olyan élőlényről, amit láttak, amit elképzeltek, amiről hallottak. Színpompás illusztrációk díszítették ezeket a köteteket, ahogy Nyuca bestiáriumot is.

Dániel András (ő találta ki a kuflikat) egy interjúban elárulta, a történet ott indult, hogy a nyolcvanas évek közepén a palicsi állatkertben egy kisgyerek látott két kölyök nyucát. “A nyuca a nyúl és a macska keveréke. A biológia mai állása szerint ugyan efféle hibrid nem létezhet, de ez a hajdanvolt kisfiú még ma, felnőttként is esküszik rá, hogy látta a nyucákat.”

A kötet íróinak sok mindent sikerült kideríteni: a nyuca bőre hártyavékony, örömkiváltási képessége tizenhetes skálán tizenkettő (vagy tizenhárom, attól függően, hogy milyen napja van), olykor idegesítő, érthetetlen természetű, előszeretettel téveszti meg azokat, akik a közelébe merészkednek, gyors (94,7 alma/lejtőalj) stb.

Rögtön a kötet elején kapunk egy alapos anatómia ábrát is a nyucáról. Megtudhatjuk, hogy vannak elhallgattatott, sőt letiltott szervei, gyomrában található a lakodalmas nyucapacal-alapanyag, rendelkezik vegán vastagbélzsákkal és értelmetlen szervekkel is pl. káposztabüdősítő mirigy, az ürülékük pedig kocka alakú és szanaszét hever.

Legendák és mítoszok mesélnek a nyucáról. Lehet, hogy ő volt az álruhás Mátyás király? Hiszen jellemző a nyucára, hogy szereti megtéveszteni környezetét! A cívisváros nyucái című legendából megtudjuk, hogy Debrecenbe hajdanában útkaparó nyucák kerültek. Hansjürgen Hansaplast Indiában talált rá “ezekre a rendkívül kicsiny termetű, bitumennel táplálkozó jószágokra, akiknek fontos ismertetőjegyűk, hogy a bitumen megvonása eseten folyamatosan keserves, csipogó hangokat hallatnak, ami leginkább a gyermekek sírására emlékeztet.”

Természetesen fontos szerepet töltenek, töltöttek be a nyucák generációi a költészetben, a tudományban, a történelemben, a művészetben vagy a gasztronómiában (Váncsa István receptje az utolsó oldalakon). Egyszóval életünk minden területén megtalálhatóak ezek a különös lények (vagy legalább is a nyomaik).

És ha ez még mind nem elég, van külön facebook oldaluk is https://www.facebook.com/nyucabestiarium/. Aki nem hiszi, látogasson el az oldalra, lapozgassa a Nyuca bestiáriumot, olvassa el Csepregi János, Dániel András és Kollár Árpád könyvét.

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa