J. K. Rowling : Az Ickabog

Egy mese, de mégis van valóságalapja.

Szereti a kicsit fantasztikus köntösbe bújtatott tanmeséket.

Nem szereti hallani az igazságot; és gyerekeknek sem feltétlenül, mivel nem tipikus mese.

Annak ellenére, hogy egy gyerek, hatalmas az igazságérzete, minden rosszban meglátja a jót és képes küzdeni érte.

Harry Potter-fanként kötelező. Szép, igényes könyv, tele gyerekrajzokkal. Igazából mesére számítottam, de egy nagyon éles társadalomkritika az egész mű. Gyereknek semmiképpen sem adnám, hiszen tele van vérrel és nagyon "durva" ármánykodással. Rowling még mindig jól ír, élvezetes a történet, szinte beszippantja az olvasót. A szereplők nevei érdekesek és nagyon jellemzi őket. A történetben jól keveredik a fantasztikum a valósággal. Viszont nem egy újabb Harry Potter részt kap az olvasó, sokkal sötétebb és borúsabb hangulatú a mű. És felmerül a kérdés: vajon tényleg ennyire rossz a helyzet?

"Hazugságok hazugságok hátán. Ha az ember egyszer elkezd hazudni, muszáj folytatnia, és olyan lesz, mint a léket kapott hajó kapitánya, akinek mindig újabb meg újabb lyukakat kell betömködnie, ha nem akar elsüllyedni."