Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1992. augusztus 15-én halt meg Giorgio Perlasca

Több mint 5 ezer zsidót mentett meg Magyarországon a haláltáboroktól.

1910. január 31-én született Padova tartományban, Como városában. 1938-ben önkéntesként részt vett az abesszíniai háborúban, egy évvel később pedig a spanyol polgárháborúban (itt tanult meg nagyon jól spanyolul). 1939 szeptemberében besorozták, és az olasz hadsereg ellátmányával foglalkozott: az orosz fronton harcoló olasz katonáknak kellett hú Perlasca mellszobra
Budapesten
(Giampietro Cudin) Perlasca mellszobra
Budapesten
(Giampietro Cudin)
st szolgáltatnia.

Amikor 1943. szeptember 8-án Olaszország megadta magát a szövetséges hatalmaknak, minden Magyarországon dolgozó olaszt hazahívtak. Perlasca ekkor Budapesten tartózkodott, és úgy döntött, nem megy haza: a hatóságok internálták, sikerült megszöknie, de papírok nélkül ragadt a magyar fővárosban. Elment a spanyol követségre ahol menedéket talált, papírokat kapott (a Giorgio keresztnevet a spanyol Jorgéra változtatták), „majd ő is annak a humanitárius zsidómentő programnak a szolgálatába állt, amelyet Spanyolország más semleges államok követségeivel és a Nemzetközi Vöröskereszttel együtt folytatott.” 1944 novemberében azonban a diplomata hirtelen eltűnt (vízumot kapott Svájcba), így Perlasca kinevezte magát spanyol követnek, és így folytatta a budapesti zsidók megmentését. Becslések szerint több mint 5000 budapesti zsidót mentett meg bátorságával.

A háború után hazatért Padovába, ahol közel fél évszázadig élt csendben, szerény körülmények között. „[...] amikor hazajöttem, megkíséreltem elmesélni a történetet, de láthatóan senki sem hitt nekem. Valószínűleg ez a dolog nem érdekelte az embereket, vagy pedig túlságosan hihetetlennek tetszett. […] Lassacskán én is megfeledkeztem az egészről. Gyakran elgondolkoztak a történeteken, de bennem is felmerült a kétség: igazak-e az emlékeim?”

1988-ban egy csapat úgy döntött, felkeresik Giorgio Perlascát, és egyúttal kezdeményezték, hogy az Igazak egyike legyen (még újsághirdetést is feladtak, hogy találjanak olyan embereket, akik találkoztak vele, és mesélnének is róla). 1989-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést, és a megtiszteltetést, hogy elültethetett egy fát az Emlékezés kertjében. Ezután több helyen is megjelent a médiában, és hirtelen ismert ember lett (még film és regény is készült tetteiről). Még ez évben Aranykoszorúval díszített Csillagrenddel tüntették ki Budapesten, és több olasz és spanyol kitüntetést is kapott. Sokat utazott, de továbbra is szerény maradt – otthonában, 1992. augusztus 15-én reggel, szívrohamban halt meg.

Egy interjún így nyilatkozott, amikor megkérdezték, miért csinálta az egészet: „Mert elviselhetetlen volt számomra az emberek látványa, akiket úgy megbélyegeztek, mint az állatokat. Mert nem voltam képes elviselni a gondolatot, hogy gyermekeket ölnek meg. Azt hiszem, ennyi az egész, és nem hiszem, hogy hős lettem volna. Végül is nem történt más, mint hogy megnyílt előttem egy lehetőség, és én kihasználtam. Van egy közmondás, amely szerint alkalom szüli a tolvajt. Nos, az alkalom belőlem valami mást csinált. Egyszer csak ott álltam mint diplomata, és sok ember volt alám rendelve. Maga szerint mit kellett volna csinálnom?”

(forrás: Deaglio, Enrico: A jótett egyszerűsége. Osiris, 1997)

Kapcsolódó linkek