Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1874. január 25-én született W. S. Maugham

„Ha mindent leírnék mindenkiről, senki sem állna velem szóba.”

William Somerset Maugham 1874. január 25-én született Párizsban, s mindössze 10 éves, amikor árvaságra jutván egyik angol nagybátyja veszi magához. Orvosi tanulmányait Londonban végzi, és 1897-ben diplomát is szerez. Az orvosi pálya nem különösebben érdekli: azonban szülészként többször kellett házhoz mennie, olykor a város szegényebb negyedeibe is. Az itteni élményeiből születik első regénye, a Liza of Lambeth (Lambeth-i Liza, 1897), amely „a maga idejében a naturalizmus egyik első képviselője volt Angliában”. Ez meghozta neki a sikert – és anyagilag is olyan helyzetbe juttatta, hogy felhagyhatott az orvoslással. Pénzkereset céljából kezd neki a színdarab-írásnak is. Több kudarc után (mikor is rájön, hogy a komédiák a leginkább kedveltek) végül siker koronázza meg törekvéseit: 1907-ben egyszerre négy darabja is színpadon fut.

A következő években sokat utazik, tapasztalatokat szerez. Színdarabok mellett novellákat, anekdotákat is ír. „Az írói életmű szellemi önéletrajz: az élmények, gondolatok művészi foglalata. Maugham évtizedeken át naponta rendszeresen dolgozott, s ez a szokás olyankor is írásra kényszerítette, amikor a nyers élmények, gondolatok rögzítésén túl művészi mondanivalója nem volt.”

              

Maugham már túl volt élete derekán, mire megszabadult az egész addigi életét megnehezítő dadogásától. Addig „mint író, más módjait eszelte ki a szabadulásnak. Philip Carey, az Örök szolgaság (Of Human Bondage, 1915) hőse, akinek gyermek- és ifjúkora gyanúsan hasonló az íróéhoz, szintén testi nyomorúsággal kínlódik, csak nem a nyelve biceg, hanem dongalába. Néhány évvel később születik meg a következő alteregó, Ashenden, aki író létére olyanforma ügynöke a kémelhárítónak, mint Maugham az első világháború alatt. Neki semmiféle testi hibája nincs, jól megtermett, kellemes arcú férfi (az író alacsony volt és csúnya), aki szeret és tud az emberekkel beszélni. Ashenden nemcsak egy kötetre való novellát mesél el, hanem egy egész regényt, a Sör és perecet, (Cakes and Ale, 1930) s itt úgy emlékezik meg saját gyermek- és ifjúkoráról, hogy az megegyezik Maguhaméval. Az alteregó végső formája pedig az a Mr. Maugham, aki a Borotvaélen (The Razor's Edge, 1944) című regényt, s az az „én”, aki a novellák egész sorát beszéli el. »Ha ez az a beszélő én – mentegetődzik Maugham – valamivel gyorsabb felfogású, jobb eszű, ravaszabb, bátrabb, leleményesebb, bölcsebb, mint amilyen az író a valóságban, az olvasó legyen elnéző vele szemben, s gondoljon arra, hogy az író itt nem hűséges önarcképet akar rajzolni, hanem a történet különleges céljaira szolgáló alakot teremtett.«”

A második világháború idején el kellett hagynia dél-franciaországi otthonát – 1946-ig Amerikában élt, majd visszaköltözött franciaországi otthonába, ahol 1965-ben bekövetkezett haláláig élt. Továbbra is utazott, bár már leginkább csak ünnepségekre. Ekkor már világszerte vannak olvasói, azonban „kritikusai még mindig fanyalogva írnak a hatalmas életműről, érdekességét olcsónak, mondanivalóját sekélyesnek bélyegzik. Maughamot azonban ez nemigen érdeklő. Ő soha nem vágyott irodalmi babérokra – hangoztatja –, s nevelni sem akart írásaival, mint Wells, hanem csak szórakoztatni.”

(forrás: Az angol irodalom a huszadik században. 1. köt., Gondolat, 1970, 155-180.o.)

Kapcsolódó linkek