Évfordulók, események

A mai Horvátország legfontosabb tengeri kikötője a Kvaner-öböl partján Fiume, ez a sok nemzetiségű, sok nevű település. Horvátul Rijekának, olaszul Fiumének, németül Sankt Veit am Flaumnak, latinul Vitopolisnak, Flumennek nevezték, nevezik. Már az ókorban és a középkorban is jelentős kereskedelmi központ volt. 1725. november 19-én III. Károly király szabadkikötővé nyilvánítja.

1822 és 1848 között Magyarországhoz, 1848-49-ben Horvátországhoz, 1868-ban cserébe Szerém, Verőce és Pozsega vármegyékért Corpus separatum-ként ismét Magyarországhoz került. A kiegyezés utáni kormánypolitikák egyik célja: Fiume legyen Magyarország legfontosabb tengeri kikötője. Ezt segítette az 1873-ban átadott Budapest-Fiume vasútvonal. A várost magyar kormányzó irányította, magyar hivatalok, képviseletek működtek benne.

A város fejlődésével párhuzamosan jelentősen megváltozott Fiume nemzetiségi összetétele. "Fiume városának jelenlegi lakossága néprajzi tekintetben unikum az egész országban. Mennél inkább emelkedett és fejlődött a város, annál inkább özönlött ide a nép mindenünnen, de kivált Isztriából, Dalmáciából, Olaszországból és Magyarországból, s a lakosság zöme ma már a bevándorlottak konglomerátuma.

Az őslakosság, az ó-város lakói, lassacskán levetik eredeti szokásaikat, elfelejtik saját nyelvüket s helyébe az iskolák az olasz nyelv purifikált járását ültetik. A folytonos érintkezés, gyakran családi kapcsolat a bevándorlottakkal egyre fogyasztja a jellemző szokásokat". –olvasható  az 1897-ben megjelent Fiume és a magyar-horvát tengerpart című kötetben.

A város a 20. századi hányattatásai után 1991-től a független Horvátország része. 2002-ben 144 043 lakosából 115 797 horvát, 8946 szerb, 2763 olasz, 1975 bosnyák, 1575 szlovén, 818 albán, 489 cigány, 252 magyar és 96 cseh volt.