Évfordulók, események

"...tízéves lehettem, amikor a papa bábszínpadra átírta Mark Twain Koldus és Királyfiját. Szép hátteret, díszletet készített hozzá. Úgy tanultam a kettős szerepet, hogy a szöveget bevittem az iskolába, betettem valamelyik könyvbe, füzetbe, és azt memorizáltam. Amikor kérdezett tőlem valamit a tanító, azt sem tudtam, hol vagyok. Egyszer fölém hajolt, rám rivallt, és megkérdezte, “hát te mit csinálsz, piff-puff regényt olvasol?" Hiába mondtam, hogy ezt nekem meg kell tanulnom, meg sem hallgatott, elvette a szövegemet. Kértem, hogy “de tessék nekem visszaadni, este próbánk lesz", azt mondta, “nem érdekel, küld be apádat, majd odaadom neki, meg ne lássam, hogy még egyszer ilyesmit olvasol, tanulás helyett." Másnap bement a papa, és megkérdezte, “mondja tanító úr, megnézte egyáltalán, hogy a fiam mit olvas? Ne haragudjon, de az én fiamnak már dolgozni kell. És ez itt a Koldus és Királyfiból a szerepének egy részlete." A tanító visszaadta a szöveget, és karácsonykor megtartottuk a bemutatót a népligeti nagyvendéglőben. Olyan cikkek jelentek meg az előadásról, hogy csuda..."

forrás: Kemény Henrik életútja (gyerekszinhaz.hu)

Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték. Többek között a Népművészet Mestere (1954), Érdemes Művész (1987), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett művész (1995), Kiváló Művész (2002) címet, valamint Kossuth-díjat (2005) kapott. „De a legnagyobb elismerés számára mégis az volt, amikor egy idős falusi néni sírva köszönte meg a játékát, mert a gyermekkori emlékeit idézte fel benne; ő még látta ugyanis Heni bácsi nagypapáját annak idején.”

forrás: Papp Eszter: Szervusztok, Pajtikák!”