Évfordulók, események

A nagy nevettető özvegye, Piccard Mariska így emlékszik vissza a világhíres „van máááásik” produkció születésére: „Jugoszlávia magyarlakta területén léptünk föl, amikor az egyik hangszer valahogyan beleakadt Gabi kabátjának belső zsebébe. Teltek a másodpercek, és a hangszer csak nem jött elő. Nagyon kínos volt. Amikor valahogy mégis kiszabadította, azt találta mondani, hogy „nyugi gyerekek, van mááásik!” Erre elkezdtek nevetni. Másnap megpróbálta, mi van, ha minden hangszer elővétele előtt bejelenti, hogy van másik. Bejött. A „nyugi gyerekek”-et elhagyta, és megmaradt „van mááásik”. Nagy sikere lett. Ötven-hatvan év alatt húsz-huszonöt nyelven is meg kellett tanulnia, ugyanazzal a hanglejtéssel, ahogy a poén magyarul is kijön. A szállóigévé lett mondatot egyébként levédettük, akárcsak a családnevünket, meg magát a számot is.
– Erre miért volt szükség?
– Mert egyszer a Fővárosi Nagycirkuszban föllépett egy román zenebohóc, aki egy az egyben lekoppintotta Gabi műsorát.
– No és a cakcak hogyan lett állandó „kiszólás”?
– A huhú-cakcak is a véletlen műve volt. Portugáliában, a fellépés előtti estén a zenekar egyik tagjának a születésnapját ünnepelték. Reggelig mulattak, így másnap nem nagyon fogott az agyuk. Gábor – ahogy szokta – fölkiabált a karmesternek: maestro, muzik! Másodszorra is hiába kiabált, mert a zenekar csak nem kezdett játszani. Ő meg nem ismerte a nyelvet, így harmadszorra már türelmetlenül azt kurjantotta, hogy maestro, muzik, na, cakcak!
Családjával, az Eötvös Cirkusszal együtt a fél világot bejárta: többször tartottak előadást Ázsiában, Amerikában, beutazták Európát. Eötvös Gábor munkásságát többek között Jászai Mari-díjjal, a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével is elismerték. Még Chaplintől is kapott egy csokor szalmavirágot. „1964-ben Svájcban egy előadásukat megnézte Charles Chaplin, s ezt mondta Eötvös Gábornak: "Tetszel nekem, mert önmagadat adod, és a lényegről beszélsz, gratulálok neked. Nem használsz parókákat, meg nagy cipőket sem, meg nem is vagy agyonfestve. Én is azon igyekeztem egész életemben, hogy minden figurában önmagamat adjam. Mintha magamat látnám, csak így tovább, fiú."