Velem volt tele a sajtó - fotókiállítás

Kiállításmegnyitó

SZABÓNÉ ZSEDROVITS ENIKŐ

fotókiállítása

Közreműködik:
Balla Tibor
Dr. Zsedrovits Tamás

2025. július 3. csütörtök 17:30 órakor a Felnőttkönyvtár előterében

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A tegnap piszkozata

Egyes források Mark Twainnek tulajdonítják ezt a veretes karriert befutott megállapítást: „Nothing is older than yesterday's newspaper”, azaz: „Nincs öregebb a tegnapi újságnál.”
Valóban így van – ám amint a tegnapot továbbmorzsolja az idő, paradox módon a korosodó sajtótermék egyre izgalmasabbá válik. Ahogyan Philip L. Graham amerikai sajtómágnás is rámutatott: „A sajtó a történelem első piszkozata.”

E két idézet még a hagyományos – béke poraira – sajtó fénykorából származik. A tapasztaltabb tárlatlátogatók talán még dédelgetnek néhány emlékfoszlányt ezekről a kiadványokról. A fiatalabb nemzedéknek ezzel már nem kell bajlódnia: a történelemkönyvek apróbetűs részei (amíg elérhetők), vagy a Chat GTP 54.0 majd eligazítják az érdeklődőket e tárgykörben – már ha lesznek még ilyen romantikus kalandorok.

A figyelemgazdaság, az információs szőnyegbombázás és a manipuláció új, viruló korszakába robogunk bele épp. A fényszórók lekapcsolva, gáz a pedálon – előttünk mély szakadék és sötét rettenet.

Sopánkodó negyvenesként nem sok jóra számítva ajánlom ezt a helyenként merengő, vállaltan terápiás céllal is készült válogatást, amely szerény eszközeivel a Dunaújvárosi Hírlap egykor volt nyomtatott kiadásának is emléket állít.

És még valami: nincs izgalmasabb, mint a tegnapi újság – tükörként tárja elénk múltunk piszkozatát.

Szabó Szabolcs

Szabóné Zsedrovits Enikő
 

Gyermekkorom és családom Rácalmáshoz köt 

1994-2002 között a Jankovich Miklós Általános Iskolába jártam

2006-ban Dunaújvárosban, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségiztem

2011-ben diplomáztam a Kecskeméti Főiskola tanító szakán vizuális- és angol műveltségterületen

2013-2015-ig a Szellemkép szabadiskolában alkotófotográfus szakon tanultam

2015 óta fotóriporterként dolgozom a Dunaújvárosi Hírlapnál

2022 februárjában Fotográfus- és fotótermék-kereskedőként végeztem a Kapos 2007 Felnőttképző Központban

Kiállításaim

2017 „Úgyhagyott” Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza Aula Galériája Dunaújváros

2019 "Helyi érték, közös nevező" közös kiállítás-Almavirág fesztivál Rácalmás

2019 „Forgó” Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza Aula Galériája Dunaújváros

2020 "Forgó" Koffán Galéria Geresdlak

2022 "Pihenő - Az álmok valósága" Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza Aula Galériája Dunaújváros

2022 "Pihenő - Az álmok valósága” Tökfesztivál Rácalmás

2023 "Pihenő" Fejér Vármegyei Tárlat közös kiállítás Csók István Képtár Székesfehérvár

2023 "Társbérlet" Református templom Dunaújváros

2024 "Sorsjegy” Dunaújvárosi Tárlat közös kiállítás Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros

Úgyhagyott

Felmérések készülnek arról, hogy egy átlagember átlagosan hány tárggyal veszi magát körül – nem arról, hogy hány dolgot „fogyaszt el” élete során, hanem hogy a mindennapjait mennyi minden között éli. Tízezres a nagyságrend. Kihordjuk a szemetet, jönnek a tavaszi nagytakarítások, lomtalanítások, sőt költözködések. Mindezek ellenére így is tízezerszámra bástyázzuk körül magunkat hasznos és – főleg – haszontalan tárgyakkal.

Túrjunk bele a kabátzsebünkbe, nézzünk bele a retikülünkbe, a hátizsákunkba, kukkantsunk be az autónkba, és még mindig csak a töredékét fogjuk látni. Ingóságaink javarészét az ingatlanainkban találjuk. Márpedig a magyar ingatlanfüggő. Ez nem baj, ez tény. Egy házra, egy lakásra, egy gazdasági épületre tekintve azt latolgatjuk, mi kincset – vagy szemetet – rejtegethet. Mert rejteget, az nem lehet vitás.

Zsedrovits Enikő munkáját tekintve sajtófotós, így joggal várhatnánk tőle, hogy a kamerája leleplezze ezeket a titkokat. De a fiatal alkotó első önálló kiállítása ellenáll a kíváncsiságunknak: csupán a helyet mutatja meg, nem a tartalmat. Nem képriportokat prezentál, csak benyomásokat. Olyan építményeket, amelyekben valaha ott volt abból a többtízezernyiből néhány, sőt, talán még most is ott porosodik. Nem kopogtat be az ajtókon, nem leselkedik az ablakokon keresztül – ha vannak egyáltalán ablakok –, csak rápillant az ingóságok gyűjtőhelyeire. Az elhagyott ingóságok ingatlan gyűjtőhelyeire. Amelyek most ugyanúgy elhagyottak.

Úgyhagyottak

2017. Dunaújváros,
Szabó Szabolcs

Forgó

„Lakótelep, betört ablakok,

A házak mögött ping pong asztalok.

Aha, aha subidubi dám” (PASO)

Aha, meg a subidubi. Persze, de azért mindez nem volt és vala’ ilyen egyszerű. Lakótelep, kulcsosgyerek, forgó. A pinyóasztal volt a lakótelepi fitness-terem. Szép idők, az NSZK-ból bebuherált ütőkkel. Mindezt szépen és diszkréten lezabálta a globálkapitalizmus. Három éve nézem a világ legszebb ablaka előtt, a világ legszebb kilátását, benne az asztallal. Senki, soha

nem megy már felszerelni a hálót. Múltkor lementünk ütögetni a gyerekkel, asszonnyal. Nevettünk, élveztük forgót.

Zsedrovits Enikő kiállítása a még megmaradt, ki nem parcellázott közösségi terekről mesél. Legyen egy „úgyhagyott” betonasztal, vagy egy erdős sáv. Szabadság és Közösség, nehéz párhuzamok. Szerva itt, csere ott...

2019. Dunaújváros,
Szabó Szabolcs

Pihenő -Az álmok valósága-

PárnacsataHa elég közelről nézzük, minden érdekes. A közelséghez, a közeledéshez azonban idő kell. Kifeszíteni, majd elegánsan belakni másodperceket pedig tudatos akarat vagy valamilyen előzetesen ki nem kalkulált fizikai, vagy mentális stoptábla. Megállni, tűnődni drága mulatság, hiszen a gyorsított futószalagon érkező inger-válasz élményszerelvény menetrendjében nincs üres járat. Minden hely a végítéletig foglalt. Nem jár cigiszünet a masinisztának.

A természetben sem. Ha elég közelről nézzünk, a mozdulatlanság darabkái zsizsegő szilánkokká bomlanak retinánk előtt. Pihenőre csak a megfelelő perspektívából nyerhetünk bebocsátást.

E lépéstávolságot pedig mindenki magára szabja. Kezdődhet a párnacsata!

A Bartók Kamaraszínház aulájában jelenleg látható, huszonnyolc alkotást felvonultató Pihenő Szabóné Zsedrovits Enikő fotós harmadik egyéni kiállítása a korábban szintén a Bartók színház falai között debütált Úgyhagyott (2017) és a Forgót (2019) követően. A párnavászonra nyomott képek a megélt kikapcsolódás, a természetben történő meditatív feloldódás naplószerű vizuális feljegyzései, amelyek egy-egy adott pontra, jelenségre fókuszálva késztetnek további szemlélődésre, lassú elmélyülésre. Lépték és nézőpontváltára, áthangolódásra.  

2022. Dunaújváros,
Szabó Szabolcs