KÓKA FERENC 90 - Kiállításmegnyitó és előadás

KÓKA FERENC 90

Kiállításmegnyitó és előadás

a 90 éve született Munkácsy Mihály-díjas festőművész emlékére

2024. május 9. csütörtök 17 óra

♦♦

Molnár Valéria - háttérben Kóka ferenc Kiállítás az Élet és Irodalom hetilapban megjelent munkáiból

kiállításmegnyitó

♦

Országos múzeumi körséta

vetített képes előadás a festőművész alkotásairól
 

előadó: dr. Molnár Valéria,
a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kurátora

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

♦♦

Az "Országos múzeumi körséta" egyik témája:

Kóka Ferenc: panno - a dunaújvárosi József Attila Könyvtár Felnőttkönyvtárában

(Dunaújváros, 1979 | 1,28 x 6,87 m)
 

"Kóka Ferenc a grafika művészetében és a táblakép festészetben szerzett tapasztalatait kiválóan tudta alkalmazni ezen a nagyméretű murális kompozíción. (Más murális pályázatokra is készültek tervei, de csak ez az egy valósult meg. Kár, hogy nem kapott több megrendelést.) Ezeken a falképeken szintetizálta képépítési-, kompozíciós tapasztalatait, s a témához kapcsolódó gondolatait, közösségi érzéseit, a társadalmi együttléthez kapcsolódó vizuális és szellemi következtetéseit. A ragyogó horizontális, frízszerű kompozíció a természeti és a mesterséges környezet közötti dialógus lehetőségét teremti meg. A Duna kék színe teremt egységet a kép jobb, bal és középtere között. Az élénk és tört színek az oltárfestés elveit követve hangsúlyozzák a középtér és a két oldalszárny közötti hármasságot. Kóka ugyanazt a kompozíciós problémát oldotta meg, mint Picasso Guernica festményén."

Sipos Endre
Molnár Valéria: Kóka Ferenc megidézése. Bp.: Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány, 2021., 85.o.

Egy pannó a könyvtárban

„…ezt a — bár kissé hűvös —, de mindenképpen derűs, nagyon vonzó, minden figurális elemet nélkülöző, semmit sem ábrázoló, és Dunaújvárost valami megmagyarázhatatlan módon mégis kifejező festményt… Kóka Ferenc festménye, előírt méreteivel, a könyvtárlátogatókat fogadó funkcionalitásával igenis „dekorál”, dekorálja a könyvtárat, de — nem mondhatom másképpen — az olvasók lelkét is dekorálja..."
 

Kóka Ferenc

1934. 12.18-án Budapesten, Angyalföldön született.

Rajztudását kiváló kis képzős gimnáziumi tanára Viski Balás László alapozta meg, míg festői útját a főiskolán Bernáth Aurél határozta meg. Barátai és osztálytársai között voltak Lakner László, Gyémánt László, Veress Sándor László, Szabó Ákos, Lajos József, Káplár Éva, Káplár Ferenc. Csernus művészetét és az általa alkalmazott csurgatásos technikát az 1960-ban végzős hallgatók örömmel fedezték fel és alkalmazták műveikben. A csoport tagjait a szürnaturalizmus jelzőkkel illették, mert egyrészről Max Ernst szürrealizmusa és ugyanakkor a táj valóságos elemei egyszerre jelentek meg alkotásaikban.

Kóka 1969-től az új Szentendrei Művésztelep első lakói közé tartozott és haláláig ott is lakott feleségével dr. Luttár Magdolnával.

A főiskola elvégzése után a „tűrt” művészek közé tartozott, de műveit itthon és külföldi kiállításokra is meghívták. Munkái a Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, Pécsett, a Janos Pannonius Múzeumban, Győrben, a Xantus Múzeumban, Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban, valamint Aachenben, a Ludwig múzeumban találhatók. A Képcsarnok révén magántulajdonban is vannak Kóka Ferenc képek.
 

1963-ban elnyerte a 3 évre szóló Derkovits ösztöndíjat.

1968-ban az „Atomhalál” című képe szerepelt a fiatal képzőművészek kiállításán – az azóta legendássá vált – Ernst múzeumi kiállításon.

1969-ben volt az első önálló kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetében.

1970-ben a „Mai magyar művészet” kollektív kiállításon Párizsban a Musée Gallierában szerepelt.

1972-ben Munkácsy díjat kapott

1973 Egyéni kiállítás a Csók Galériában

1974-ben a Debreceni Nyári Tárlaton elnyerte a Művészeti Alap különdíját.

1976-ban egyéni kiállítása volt Kölnben

1978-ban önálló kiállítás Szegeden a Gulácsy teremben

1979-ben első murális munkája, 9,5 négyzetméter Dunaújvárosban a Munkás Művelődési Központ Könyvtárában valósul meg

1980-ban egyéni retrospektív kiállítása volt a Műcsarnokban, ahol 70 képpel mutatta be a főiskola óta eltelt 20 év festői termését

1981 Hatvani Galéria önálló kiállítás

1981-82. Befejezi Pilinszky János ihlette munkáit, akihez személyes barátság fűzte

1984-ben Szenyezsen tölt el 2 hónapot egy mozaik szimpóziumon, itt keletkezik a szenyezsi sorozat

1985 „Mulatozó társaság halállal – kép a háború ellen” című képét a Műcsarnokban állítják ki és a kép a Béketanács díját kapja meg.

1986-ban munkáit bemutatják a Bázeli Nemzetközi Művészeti Vásáron, s két festményét az uruguayi Ralli Alapítvány (Punte del Este) megvásárolta.

1988 Egyéni kiállítás a Luttár Galériában

1989 Csoportos kiállítás a Cargilson Galériában Brüsszelben

1989 Kollektív kiállítás a Ludwig Gyűjteményben Aachenben. Megvásárolják a„Mulatozó társaság halállal – kép a háború ellen” című képét.

A rendszerváltást követően nehezen találta meg helyét, hiszen akkorra már a társadalmi problémák, a háború és a béke, a kallódó ifjúság, az elmúlás problémakörei foglalkoztatták és gondolati festészetében jelenítette meg ezeket az érzéseket. Miután megszűnt az állami mecenatúra, s az újonnan induló galériák csak csendéleteket igényeltek, éveken keresztül nem, illetve alig festett.

1992-ben Csáji Attilával közösen újjá szervezték a Szinyei Képzőművészeti Egyesületet. Az 1920-ban létesült és 1949-ben elsorvasztott azonos nevű művészeti szerveződés örökébe lépve, nemzedékekre és csoportosulásokra való tekintet nélkül kívánták szolgálni a magyar művészet ügyét. Célja a magyar művészeti múlt értékeinek oltalmazása, a jelentős hagyatékok szellemi gondozása, valamint a magyar művelődést érdemben képviselő és gazdagító eredeti alkotói és művészetelméleti törekvések támogatása.

1997-ben tagja lesz az új Gresham körnek. Az elnevezést Gyémánt László adta, amikor ebben az évben meghívást kapott a Budapesti Art Expóra. Benedek Györgyöt, Eigel Istvánt, Galambos Tamást, Kóka Ferencet, Mácsai Istvánt, Nagy Gábort és Tóth Valériát hívta meg az új Gresham kör asztalához.

1996 Kempinski Galéria

1996 Vígadó Galéria

1997-ben autóbaleset vetett véget életének.

1997-ben az Árkád galériában nyílt kiállítás műveiből.

1998-ban felesége és jómagam, dr. Molnár Valéria, megalakítjuk a Kóka Ferenc Művészeti Alapítványt.

2000-ben meghalt Luttár Magdolna, azóta egyedül vezetem az Alapítványt.

2001-től folyamatosan Kóka műveiből illetve pályázat útján kiválasztott művészek alkotásaiból álló kiállításokkal tartjuk elevenen Kóka művészetét az Alapítvány helyszínén, Budapest, XIII. Visegrádi utca 6. földszint 1-ben. illetve más kiállító helyeken is.

2024-ben lesz Kóka születésének 90. évfordulója. A megemlékezésbe bekapcsolódnak azok az intézmények, akiknek van Kóka festményük.