Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról

"A festészet volt számomra az egyetlen biztos menedék, az igazság tere."

„Mindenki kötelessége a legjobbat kihozni abból, ami neki adatott, mert az élet értelme éppen az élet. Létezni, mindennek ellenére.”

Frida Kahlo, a mexikói festőnő halálos ágyán emlékszik vissza gyötrelmes, érzelmekben, szenvedélyekben gazdag életére, amelyet végigkísér a betegség és fájdalom. Gyermekbénulás, baleset, súlyos gerincsérülés, 32 műtét, többszöri vetélés, amputáció.

Gerincsérülése sokáig ágyhoz köti, ekkor kezd festeni, hogy elmeneküljön az unalom és a fájdalom elől.

Élete végéig tartó szenvedélyes kapcsolat fűzi férjéhez, Diego Riverához, aki megismerkedésükkor már ismert festőművész. „...olyan volt ez a szerelem, mint rokkantnak a segédeszköz, a bot vagy a fűző, ami élni segít.”

Az ő biztatására választja a festést hivatásául. Egyes festményén alig rejtetten mutatja be azt a sok testi és lelki fájdalmát, megaláztatást amit el kellett viselnie, más képein az élet igenlésének színpompás ábrázolásával bűvöli el a nézőket. „A festészet volt számomra az egyetlen biztos menedék, az igazság tere. Az egyetlen hely, ahol valóban léteztem.”

Frida számos maszkot öltött magára rövid életében, különc öltözködésével, életvitelével kívánta testi hibáiról elvonni a figyelmet. Az egyéni hangú mexikói festőművész, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó emblematikus alakjává vált.

Életéről Frida címmel 2002-ben forgattak filmet Salma Hayek főszereplésévvel.

az ajánlást készítette: Gadanecz Júlia