Rui Cardoso Martins: Engedjétek át a láthatatlan embert

„A természet úgy rendezi el a katasztrófákat, hogy ne zavarja a munkaidőt.”

António biztosítási ügyekkel foglalkozó vak ügyvéd. Feleségével Lisszabonban élnek. Helena szereti olyan helyekre elvinni, melyeket szépnek talál. Egyik nap az úti céljuk a Santo António templom. Másnap António visszatér a közeli áruházba, ahol vesz egy vakok számára gyártott GPS-t, meglepetést akar szerezni Helenának. Miután végzett a vásárlással újra betér a templomba, ahonnan bosszankodva jön ki. Közben az eső is elered, és egyre hevesebben esik. A nagy felhőszakadásban Joao a nyolc éves cserkészfiú próbál segíteni neki, amikor az út beszakad alattuk, és mindkettőjüket a mélybe sodorja a víz. A város mélyén húzódó csatornahálózatban térnek magukhoz, és megkezdődik életük legveszélyesebb útja. António nem volt hozzászokva, hogy ő vezessen másokat „és most ő vigyázott egy lényre, akit a végzet vagy egy Isten bízott rá.” Tudta, hogy „egyetlen dolog vezetheti őket térben és időben, és adhat nekik hatalmas erőt ehhez a kihíváshoz, mely mellett minden korábbi erőfeszítésük eltörpül: a történetmondás. Beszélniük kell, történeteket kell mesélniük, könyvekről beszélni, vagy bármiről, ami eszükbe jut.” Ezekből a történetekből ismerhetjük meg gyermekkorát, vakságának okát, iskolás éveit. A szülei küzdelmét, hogy meggyógyíttassák fiuk vakságát. Barátságának születését a bűvész Serippel, aggályait a munkájával kapcsolatban.

A felhőszakadás után a felszínről is próbálják megtaláni őket a szakemberek. Helena a kis Joao édesanyját vigasztalja. Serip sem marad ki a mentési akcióból, „amint megérkezik valahová, rögtön bajt csinál, aminek a társadalomra nézve nincs jelentősége, ám erősen kihat saját személyes tragikomédiájára, és persze azokat is érinti, akik a társaságában vannak. A bűvész nem volt szerencsés, se peches, ennél mélyebb vonás, valami bűvös vándorvégzet jellemezte.” Ahogy a mélyben António a történeteket felidézi, úgy Serip is emlékezik közös kalandjaikra....

„Hinni kell benne, hogy a szavak meg tudnak menteni, és a csönd, melyet António annyira keresett, nem mindig jó, néha csak arra való, hogy belehallgassunk, mi zajlik az élet két kis darabja között.”

az ajánlást készítette: Rozmán Zsuzsanna