Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

„- Nem a suli fizeti az ösztöndíjasok tandíját, hanem a többi diák, ugyanis erre az évre megemelték a fizetnivalót azért, hogy ti ide járhassatok- magyarázta Ákos. - A legtöbben a suliban éppen emiatt rossz szemmel fognak nézni rátok. Bár nem feltétlenül érdekli őket a plusz pénz, de maga a tény, hogy csórókkal kell egy levegőt szívniuk, már annál inkább. Egy undorító, túlkényeztetett bagázs az egész, ismerem őket ovi óta. Persze tisztelet a kivételnek.

Ákos szavaitól ideges lettem. Nem azért, mert tartottam az osztálytársaim haragjától, hanem maga a tény, hogy mindenütt megszívom azért, mert nem vagyunk tehetősek.”

Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. Petra anyukájával él szerény körülmények közt. Egy 15 éves tinilány, aki mindent önerőből ért el. Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú tetszik neki, de sajnos kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? Egyedül Dávid az, aki Petra mellé áll.

Ebben a történetben mindenki rejteget valamit, senki sem próbálja kizárólag saját magát adni a külvilág felé. Nagyon nehéz nem olyannak lenni, mint a nagy többség, kirekesztettnek lenni, csendben meghúzódni,

A történet nagyon kemény betekintést ad az iskolai kegyetlenkedésekről, a közösségi háló és az internet hátrányairól, a beilleszkedésről és az elfogadtatás erőltetéséről. A hazugság sohasem célravezető, de az ilyenfajta igazságtalan és túlzott megalázás, nagyon kemény és váratlan következményekhez vezethet. Megdöbbentő, hogy meddig képesek elmenni a bosszúval társaikkal szemben. Ami még fájdalmasabb Petra esetében, hogy saját édesanyja sem áll ki mellette. A tanárok hozzáállása szinte közömbös, egyetlen dolog számít csak, az iskola hírneve.

A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

„-Szörnyű volt látni azt amit írtak. Amit rólam írtak. Azt hittem, belehalok, de képtelen voltam abbahagyni. Megvetettek, megaláztak, bántottak, holott nem ismertek. Fogalmuk sem volt arról, mit értem el önerőből, mennyit küzdöttem és harcoltam az előrejutásért, Akkorra viszont mindez mintha semmivé foszlott volna. Nem érdekelt már semmi.

Csak egy gondolat tört utat az agyamban: talán igazuk van. Talán meg kellene halnom. Talán nem érdemlem meg az életet. Már úgyis mindennek vége.”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó