„…nem hagyhatod, hogy életed minden kincsnél értékesebb pillanatait ellopja a semmi”
Mi lett volna ha Raana Raas (Görgey Etelka) Csodaidők regénysorozatát egy szereplő, egyetlen döntésével megváltoztatja? Ennek az írói játéknak az eredménye az Időcsodák, amely az „eredeti” sorozat mellett egy különálló regény, és azok számára is élvezetes olvasmány, akik a Csodaidőket nem olvasták. A távoli jövőben, távoli bolygók különös világában játszódó történet, egy családregény. Judy, Yaan, és Giin sorsán keresztül ismerhetjük meg a családot, a Kaven működését, a bolygók társadalmát. A családot, a kaveni mintát követő és ősi hagyományok szerint élő család örök szövetségét. A Kavent, a szigorú, olykor kegyetlen szabályok szerint működő zárt, vallási közösség szövetségét, ahol a társadalom alapja a nagycsalád, és az elsőszülötteknek előre eltervezett az életük. A bolygókat, ahol safirok, giidek a vezetők, kavniek, hosszú életűek, különös képességűek, külsősök, elsőszülöttek, kiszakadtak élnek. Az embereknek détájuk van, nitanul beszélnek, talárban járnak, kofent isznak, steddel fizetnek, űrhajón és gémekkel közlekednek. Ez a futurisztikus, ismeretlen világ, ahol úgy tűnik olykor idejétmúlt, merev szokásokhoz ragaszkodnak, mégsem idegen számunkra, közelinek érezzük, mert hasonló a mindennapi életük, és ugyanolyanok az érzéseik, a problémáik, mint a mieink. Értjük, hogy a biztonságot adó család a legfontosabb érték, amelyet, őrizni és óvni kell. Ismerjük, az általunk is megélt örömteli vagy szomorú élethelyzeteiket, az érzéseiket, a lázadó kamaszkort, a szerelmet, a házasságot, a csalódást, az irigységet, a büntetést, a gyerekek vágyait, apa és fia kapcsolatát, a családi titkokat. A gazdag fantáziával megalkotott szokatlan világ észrevétlenül ragad magával, és amikor átlépünk, szívesen maradunk a hangulatos időcsodákban.
„A család volt az, ami safirként a legjobban hiányzott neki. Mint ilyen alkalmakkor mindig, nem értette, miért is ment el, és választotta a magányos életet, amikor meglett volna a lehetősége, hogy ennek a családnak a feje legyen, gyermekei legyenek, akik majd továbbviszik a nevét, ha ő már nem lesz többé: az egyetlen dolog, amelyet ember valóban képes maga után hagyni…”.
„A gyerek mindent megváltoztat, vagy meg fog változtatni, és egy csomó dolog lényegtelen lett. Az is, mit gondol … róla, és az is, hogy nem szerette a kicsiket őrizni. Apa lesz. A gondolat, ahogy ismételgette magában, egyre jobb érzéssel töltötte el. Most már egyáltalán nem panaszkodhatott, hogy unalmas lenne az élete. Éppen ellenkezőleg. Mégis, a hirtelen fordulatok ellenére mély nyugalom töltötte el, mintha hazaért volna. U saser naan-loon….enen aalin zol ku needes. Nem vagy egyedül … mindig van valaki, akinek rád van szüksége – mondta az ének, amelyet életében oly sokszor énekelt. Most először érezte csak, hogy ez így is lesz.”
az ajánlást készítette: Oláh Bernadett
