Ófeigur Sigurdsson: Jón története

„…úgy hullik a por és hamu az égből, hogy déltájban is teljes a sötétség.”

Izlandi történelem egyik érdekes alakja volt a XVIII. században élt Jón Steingrímsson. A hazájában „tüzes pap” néven ismert egyházi ember rögös életútjából a regény írója 1755 telét mutatja be, amiről Jón az – egyébként bőbeszédű - önéletírásában röviden csak annyit írt, hogy „nyugodt, jó életünk volt”. Szavai nemcsak azért különösek, mert ekkor egy működő vulkán, a Katla szomszédságában egy sziklába vájt barlangban élt, igen nehéz körülmények között, hanem mert kényszerűségből, családjától távol kellett új otthonát felépítenie.

A fiatal papról ugyanis azt híresztelték, hogy hitvese első férjét ő ölte meg, s ezért kellett távoznia a kolostorból, ahol korábban élt. Szeretett feleségével levelek útján tartotta a kapcsolatot. Ezekből a fiktív levelekből egy eseménydús és sokszínű világ tárul az olvasó elé Izland eme kevésbé ismert múltjából.  Miközben a vulkán tűzzel és hamuval borítja el a zord és kietlen vidéket, Jón saját és mások életének megkönnyítésén fáradozik. Így a könyv lapjain egymást érik tervei (a hévforrások felé épített üvegházaktól az emberek úszásoktatásáig), könyvek írása, fordítása és tettei is (például betegeket ápol, kőfalat épít, halászik), valamint az ezeket inspiráló különös alakok, akik egymás után bukkannak fel nála ebben a veszélyes, hamuesővel, földrengéssel és hóviharokkal tarkított időben.

A zúzmókása majszolása és a tejsavó vagy pitypanggyökér-tea kortyolgatása közben végül a titokzatos gyilkosság körülményeire is fény derül.

A Jón története 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Eggert és Bjarni az Öræfi vidékéről érkeztek. Egy álló nap lovagoltak a Tungán keresztül a Katla hamuesőjében, tetőtől talpig kormosak lettek […]. Két lovuk megvakult, mert szemük elgennyedt, de Eggert és Bjarni is kénytelen volt állandóan egymás szeméből nyalni a hamut. Az efféle szemnyalogatás nem ritka a hamueső idején. A Tungán minden tanyát, körülbelül 50-et elhagytak a lakói, egyet kivéve, de azt is úgy betemette a kőtörmelék és a hamu, hogy a gazdával csak a kéménylyukon keresztül beszélhettek. Az megkérdezte, hogy elmúlt-e már ez a világvége, s új olvasnivalót kért. Ledobták neki a Gísli Súrsson sagájának egy másolatát, mert azt még nem olvasta, s emiatt igencsak röstellte magát.”

az ajánlást készítette: Molnár Csaba

Kapcsolódó linkek: