Nina Willner: 40 ősz

„Kelet-Németországban tízezrek, ha nem milliók voltak ugyanolyanok, mint az én családom: az adott körülmények között próbálták a legjobbat kihozni lehetőségeikből, és úgy élni, dolgozni, gyereket nevelni, hogy közben megőrizhessék a méltóságukat.”

Nina Willner regénye a hidegháborúba kalauzolja olvasóit. A két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió újraosztja a világot. Ennek talán legikonikusabb helyszíne Németország, ahol a szövetségesek és szovjetek nem csupán az országot, de a fővárost is két blokkra osztják 1949-ben. A fal pillanatok alatt kettészeli Berlint, évtizedekre elszigetelve egymástól utcákat, barátokat és családtagokat.

„1961. augusztus 13-a hajnalán, amíg Berlin aludt, építőmunkások brigádjai és mintegy negyvenezer német katona jelent meg a városban, és szögesdrótot húztak, kerítést emeltek a két városrész közé. Fegyveres keletnémet katonák álltak egymástól kétméteres távolságban, készen arra, hogy lelőjenek bárkit, aki az utolsó pillanatban akar átcsusszanni Nyugatra – legyenek azok akár az építőmunkások vagy saját bajtársaik közül valók is, a parancs rájuk is vonatkozott.... Az emberek világszerte megálltak egy percre, hogy nézzék és hallgassák a hihetetlen híreket. Döbbenten vették tudomásul a kísérteties tényt, hogy van egy olyan ország, amely önmagába mint börtönbe zárja be a saját népét.”

A családtörténetben a háborútól kezdve a berlini fal leomlásáig kísérhetjük végig a pedagóguscsalád sorsát. A mesélő a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, és az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost végzetesen megosztó határvonalon.

Hogy élik meg az érintettek – falon innen és túl –, hogy nem lehetnek egymás életének szerves részei? Hogyan fogható fel épp ésszel, hogy semmi, de semmi információ nem áramlik át a falon az arctalan tömegről?

„A hetvenes évek közepére anyám, Hanna már harminc éve élt külön a családjától. Sok éven át küzdött, hogy az emlékeit frissen tartsa, de már annyi idő eltelt, hogy a fájdalom és a vágyakozás átadta a helyét valami lemondó beletörődésnek és szomorú ürességnek. Megtanult együtt élni a tudattal, hogy már sohasem látja viszont szeretteit.”

az ajánlást készítette: Gadanecz Júlia