Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem

"Lynn kilencévesen ölt először, hogy megvédje a tavat.”

„Évekkel ezelőtt Anya mutatott neki fotókat szomjan halt emberekről. Bőrük úgy lógott a csontjukon, mint ahogy a tapéta hámlott le a falról a ház használaton kívüli folyosóján. Duzzadt nyelvük kilógott repedezett, vérző ajkuk közül. Szemük olyan mélyen besüppedt a szemüregükbe, hogy a koponyájuk körvonala kivehető volt.

– Így akarsz meghalni? – kérdezte Anya azon az éjjelen, és azóta minden éjszaka.

Lynn válasza mindig ugyanaz volt.

– Nem.

– Akkor ölnöd kell – jött rá a felelet.

A bűnbánat azok gyengéje, akiknek nincs mit megvédeniük – akiknek nincs vize.”

„Egyetlen kortyot sem” – ez az alapelv határozza meg a 16 éves Lynn és édesanyja életét, akik egy olyan szétesett világban élnek, ahol egy kis vízért is megölik az embert. Nekik ráadásul egy saját tavuk van a kertjükben: kicsi, zavaros, és nyaranta félő, hogy kiapad, de az övék – és meg kell védeniük.

„Egyetlen kortyot sem”. Sem a szomszédnak, akivel bár nem barátságban, de békében élnek egymás ellen. Sem a közelben táborozó éhező csapatnak, akiknek a fosztogató bandákkal és a közeledő téllel is szembe kell nézniük. Sem bármilyen állatnak vagy embernek, aki lőtávolba kerül. De amikor egy nap véletlenül megöli anyját, és teljesen magára marad, a dolgok átértékelődnek, és mégis barátkozni kezd.

Még ebben a disztopikus világban is megtalálja az apró örömöket, azonban újabb fenyegetéssel kell szembeszállnia – de immár nem egyedül. Egy kis város van növekedőben a közelében, amelyből férfiak indulnak fosztogató utakra. És ez olyan veszély, amely nem csak a tavacskáról szól, és nem lehet csupán az otthon védelmével megoldani...

„Csak annyit tudj, hogy vannak rossz emberek a földön, és még mindig jobb, ha anyád gyorsan kioltja az életed, mint hogy ezek kezébe kerülj.

Lynn alig tudott nyelni a torkába feltoluló félelemtől.

– Értem, Anya.”

az ajánlást készítette: Kiss Anita