Mariam Petroszjan: Abban a házban

"Köszöntünk benneteket, sziromtalan virágok gyermekei!"

Az egész a piros sportcipővel kezdődött, vagyis sokkal-sokkal korábban, amikor egy forró nyári napon vállra vetett fehér zakóban egy kisfiút hozott az édesanyja "abba a házba." Petroszjan, örmény író nagyregénye egy különös világ történéseit meséli belülről, sőt legbelülről. A régi ház megvédi, elkülöníti és élni hagyja lakóit. A tizenéves és kisebb lakók mindegyike megismeri a ház sajátos törvényeit. Ki a vezér, mit lehet és mit kell csinálni? - ezeket előbb-utóbb mindenki megtanulja. A történet 4-5 évet ölel fel, azokat az éveket amikor a Vak, a Szfinx, a Dögkeselyű, a Bagós, az Őszhajú és a többiek kamaszéveiket élik a Házban. Az utolsó év, a kibocsátás éve: "A kibocsátó év rossz időszak. Lépés a semmibe. Erre nem mindenki képes."

A gyerekek mellett ott vannak persze a felnőttek is, elsősorban a legendás Rénszarvas és I. Ralph. Miért olyan különös ez a világ? Talán elsősorban a lakói miatt, akik azért laknak ebben a házban, mert kisebb-nagyobb testi-lelki hátránnyal élnek. Különösek, különcök, eltérőek és erős védelmi vonalat építenek ki a barátságból, a "falka" melegéből és a Ház titkaiból.

"A Ház elfogad vagy eltaszít, megajándékoz vagy kifoszt, mesével vagy lidércálommal traktál, megöl, megöregít, szárnyakat ad... hatalmas és szeszélyes istenség..."

A Ház regénybeli lakóinak az életében is elérkezik a kibocsátás napja. Ezzel azonban még nem véget történet. Az epilógusban rövid bepillantást kapunk a főszereplő hajdani házlakók felnőtt életébe is, amely nem kevésbé különösen alakult, mint a gyermekkoruk: a tolószékes Bagósból képzőművész, a kar nélküli Szfinxből pszichológus lett és lehet, hogy az eltűnt Vak gyermeke tűnik fel egy látogatáson...

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa