Kent Haruf: Kései párbeszéd

„A meghittség hiányzik. A beszélgetés a sötétben.”

 

Addie, ​a hetvenes éveiben járó özvegyasszony rosszul alszik. Megkéri hát szintén özvegy szomszédját, Louist, töltse ezentúl az ő ágyában az éjszakákat: nem szexre vágyik, csak társaságra. „Hogy meleg legyen az ágy, és ne egyedül feküdjek benne. Hogy együtt feküdjünk le, és reggelig velem maradjon. Mert az éjszakák a legrosszabbak.”
Louist meglepi a szokatlan ötlet, hiszen évtizedekig szomszédok voltak, de kevés kapcsolatot tartottak. A két magányos ember aztán egyre közelebb kerül egymáshoz.

„Eldöntöttem, hogy mostantól nem érdekel, mit gondolnak az emberek. Épp elég soká érdekelt – amióta a világon vagyok. De már nem akarok így élni.”

Kezdenek egyre jobban megnyílni egymásnak, az életük kevésbé szép emlékeit, történéseit is megosztják egymással és egyre inkább elmélyül a kapcsolatuk. Csakhogy Holt városka közössége rossz szemmel néz a kapcsolatukra, és Addie családja is közbelép.
 

Haruf, Kent (1943-2014) mielőtt író lett, különböző helyeken dolgozott, többek között csirke farmon, építkezésen, kórházban, könyvtárban, középiskolában, főiskolán. 41 évesen jelent meg első írása.

Mind a hat regénye egy kitalált kelet-coloradoi városkában, Holtban játszódik, melyet gyermekkora három kisvárosából gyúrt össze.

Ezt az utolsó regényét, amely posztumusz kötetként jelent meg, nem sokkal halála előtt fejezte be. A regény minimalista stílusban íródott, egyetlen felesleges szó sincs benne, mégis benne van minden érzés, ami egy élet során feltorlódhat két emberben, és tökéletesen közvetítette azt a mondanivalót, hogy hetvenen túl sem késő elkezdeni azt az életet élni, ami boldoggá tesz.

az ajánlást készítette: Gadanecz Júlia