Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

„– Ritkán ugyan, de megesik, hogy valaki annyira elmerül egy könyvben, hogy megfeledkezik a környezetéről.”

Terjed egy különös városi legenda a Funiculi Funicula nevű kávézóról, mely szerint a kávézó egy bizonyos székére ülve időutazásra indulhatunk, kívánság szerint a múltba vagy a jövőbe. Csakhogy az időutazónak néhány szigorú szabályt tiszteletben kell tartania:
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
 

Négy különböző történet bontakozik ki ebben a különleges, egyedi hangulatú kötetben, melyeket látszólag csak a helyszín és a szereplők kapcsolnak össze. Az első történet egy párról szól, akik épp szakítottak a férfi karrierje miatt, a nő pedig végig akarja élni a jelenetet újra, hogy válaszokat kapjon. A következő történet egy házaspáré, akiknek élete gyökeresen megváltozott, és egy titokzatos levél borzolja a kedélyeket a kapcsolatukban. Aztán kapunk egy testvérpárt, akik a családjuk miatt elhidegültek egymástól. Végül pedig egy anya és gyermeke nem éppen hétköznapi története bontakozik ki a lapokon. Mind a négy történetben egy-egy nő teszi meg az időutazást, hogy találkozhasson egy számára fontos személlyel és noha mindannyian találkoznak a szívükhöz közelálló személlyel, egyik találkozás sem változtatja meg a jelent, ugyanakkor mindegyik utazás megváltoztatja az időutazót és annak jövőjét.

… és a könyv végére kiderül, hogy minden mindennel összefügg.

„– Mindez nem változtatja meg a jelent, ugye?
– Ahogy mondja.
– Mi van azonban a későbbiekkel?
– Nem értem, mire akar kilyukadni.
– Úgy értem… úgy értem… mi a helyzet a jövővel? – tette föl a kérdést Fumiko.
Kadzu egyenesen a szeme közé nézett.
– Nos, az még előttünk van. Szerintem csak magán múlik… – Ezt mondván most először mosolyodott el.”

az ajánlást készítette: Biber Anita