Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék

"A család, mondta az anya. Nem tudsz nélküle élni, mondta a fiú. Vele meg nem akarsz, mondták együtt."

Az Apazáradék újraértelmezi a családregény műfaját. Egyáltalán nem szépít, őszintén tárja elénk három generáció történeteit. A szereplők nevénél fontosabb az egymáshoz fűződő viszonyuk, éppen ezért  csak ezeket használja megnevezésükre az író:

"egy nagyapa, aki apa is egyben" ; "egy fiú, aki apa is egyben" , "egy apa, aki nagyapa is egyben" ; "egy lány, aki húg is egyben" ; "egy barátnő, aki anya is egyben" ; "egy lány, aki húg és anya is egyben".

A regény tíz nap eseményeit meséli el, mikor "egy nagyapa, aki apa is egyben" hazatér Svédországba! Az általa vesztesnek tartott fia éppen apai szabadságon van két gyerekkel. Lánya sikeres ugyan a munkájában, de elvált, fia nem beszél vele és most újra terhes, csak nem a megfelelő időben és a megfelelő férfitól. A nagyapa azt gondolja, egyedül Ő a tökéletes.

A látogatás ideje alatt régi sérelmek bukkannak elő, a kapcsolatok tovább bonyolódnak. A váltakozó nézőpontú elbeszélésnek köszönhetően igazán csak az olvasó számára derül ki, hogy ki, kire és miért neheztel. Bepillantást kapunk egy modern, kisgyermekes család mindennapjaiba, egy simlis nagyapa múltjába, egy frusztrált és önbizalomhiányos apa félelmeibe... vagyis portrét kapunk egy teljesen hétköznapi család életéről.

"... sok mindent gajra vágtál, mondja a fiú. De engem annyira nem vágtál gajra, hogy el tudjam hagyni a családomat. Amit köszönök. Az apa némán ül. Volt néhány összezördülésünk az évek során, mondja a fiú. Neked volt összezördülésed, mondja az apa. És mindeketten mondtunk és tettünk olyat, amit szerintem bánunk, mondja a fiú. Én nem bánok semmit, mondja az apa."

az ajánlást készítette: Biber Anita