Jón Kalman Stefansson: A mindenséghez mérhető: családregény

"Most átfolyik rajtunk a mindenség, mondta ekkor Ari anyja, és ezért mi mindig együtt leszünk.”

Ari, az ötvenes éveiben járó izlandi férfi fejében él ez az idézet, amely egy ragyogó, holdvilágos éjszakán hangzott el egy kórház ablakában, sok-sok évvel ezelőtt. Ari akkor ötéves volt.

Jón Kalman Stefensson családregénye A halaknak nincsen lábuk című regényben megismert szereplőkről és helyszínekről mesél újra. Izlandról, három generációról, barátságokról, szerelmekről és küzdelmekről. Olvashatunk a ki nem mondott gondolatokról, a meg nem élt érzelmekről, melyek már örökre pótolhatatlanok, vagy talán mégsem?

A szerelemről, amely „… az áldozat és az egyensúlyozás művészete is.” Olykor csak egy meleg takaró, melyet a szótlan férj terít egy hideg, téli éjszakán a csillagokban elmerülő feleség vállára. Olykor hirtelen fellángoló, érzéki vonzalom. Olykor élethosszig tartó küzdelem része.

Egymásnak feszülő indulatok, akaratok, folytonos harc az időjárással, a széllel, a hideggel, a tengerrel. Sérelmek és fájdalmak, de a sokak számára ott az olvasás vagy a zene, hiszen „a szépség vigasz a fájdalomra.”

Izland lakói mindig sokat olvastak, meséltek egymásnak, egymásról. Legendás sagáik mai is ott vannak a legtöbb izlandi könyvespolcon. Ma ők olvasnak a legtöbbet Európában és náluk adják ki a legtöbb könyvet. A statisztikák szerint minden tizedik szigetlakónak jelent már meg könyve. Igaz, jobbára magánkiadásban. Izlandon december 24-én éjszaka a „karácsonyi könyváradatot”, a Jolabokaflodot is ünneplik. Ilyenkor minden izlandi behúzódik a meleg szobába, kézbe veszi az új ajándékkönyvet és olvas, olvas….

A mindenséghez mérhető című könyv szereplői közül is sokan szenvedélyesen olvasó, író emberek. Margrét, Ari nagyanyja, varrás közben is tud olvasni, édesanyja novellája megjelenik egy magazinban, ő maga is elismert költő, könyvkiadó. Pordur, Margrét legidősebb fia talán lehetett volna költő, de tragikus baleset éri.

Jón Kalman Stefansson regényében megmutatja Izland múltját és közelmúltját. Sajátos ritmusváltások nyomán követhetjük Margrét, Ari, Oddur, Jakob és a többiek életútját. Aki elolvassa ezt a könyvet, az részese lehet egy feszes sodrású, szépen megírt történetnek. Úgy gondolom, erre a regényre is igazak Garaczi László szavai:  „beszélgetés a hagyományról, az idő folyásáról, közös emlékezés és remény.”

 az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa