Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

„...az a buta lány viszont nem áll meg, hanem habozás nélkül belelép a tengerbe, noha senki sem tudott a vízen járni azóta, hogy Jézus kétezer éve egy tavon megtette, csak azért hogy elnyerje néhány halász csodálatát. Az északról jött lány lelép a kőről, és lába azonnal a tengerbe merül, majd a másodperc töredéke múlva a másik is. A tengeren ugyanis senki sem tud járni, a halaknak ezért nincs lábuk.”

Jón Kalman Stefánsson izlandi író regénye belső monológ, egyetlen nap áradó tudatfolyama, melyben egyszerű felismerések és igazságok, nevetséges de leginkább tragikus helyzetek, emberi gyarlóságok, gyengeségek generációról generációra öröklődő, egymásba fonódó történetei hullámzanak.

A 40 éves író-szerkesztő, Ari egy reggel egyetlen karmozdulattal lesöpri az asztalt, ezzel felborítja egész addigi életét. Otthagyja családját és Izlandot, mielőtt Dániába menne, sms-ben elbúcsúzik barátjától:

„a kis társadalmakban néha nehezen lehet lélegzethez jutni, és ez a levegőtlenség megfojthat, elmegyek, mielőtt megfulladok. Kiváló indok a távozásra. Aki szeretni akarja Izlandot, annak néha el kell hagynia.”

Két év múlva haldokló apjától levelet kap és saját gyermek- és ifjúkori emlékeitől, családja, nagyapja-nagyanyja történetének emlékképeitől hajtva visszatér Izlandra, Izland legsötétebb helyére, Keflavíkba, ahonnan elindult...

„Előveszem a távcsövet, a szememhez emelem....mintha azért mentek volna le a mólóra, hogy megnézzék, befogta-e a háló az eltűnt éveiket.”

„Keflavíkban három égtáj létezik: a szél a tenger és az örökkévalóság.”

„Nem lehet itt élni, minden ez ellen szól: a józan ész, a szél, a lávamező. Mégis évek, évszázadok óta itt élünk, makacsul, mint a láva, némán a történelemben, mint a moha, ami rátelepszik a kőre, és talajjá változtatja, valakinek már rég ki kellett volna preparálnia bennünket, vagy legalább érdemrendet adományoznia nekünk, és könyvet írnia rólunk.”

A könyv itt van, hogy „ellene mondjon a halálnak”, hogy megragadja az érzéseket és emlékeket, mondatai sodróak, mint a szél, áramlóak, mint a tenger...

Itt van, hogy elmondja, „az élet (ami a) „szavakból nő ki” - örökké való.

az ajánlást készítette: Tóth Éva