Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

„De leginkább a hajót szerette meg: azt, hogy olyan hatalmas, mint egy tengeri szörny, mintha nem is emberkéz alkotta volna, és hihetetlen erővel tör előre a viharos tengeren. Szerette a sebhelyeit, a rozsdacsíkokat, amelyek az évről évre ismétlődő újrafestés ellenére megmutatkoztak a bőrén, mintegy tanúságot tettek a tengeren töltött időről. Szerette a hajó körül a végtelen teret, a folytonos, visszavonhatatlan, nyugati irányú mozgás érzetét. Szerette a lehetőség érzését, amellyel a hajó megajándékozta. A kifürkészhetetlen tengeri mérföldeket, amelyekkel egyre távolabb vitte a múltjától, amint a vizet szelte.”

A II. világháború befejeztével katonafeleségek százai keltek útra, hogy a háború alatt megismert férjük hazájában kezdjenek új életet. Számos hajó szállította a fiatal asszonyokat szerelmük karjaiba. A Victoria repülőgép-hordozó katonai hajó, melyet kissé átalakítottak, hogy feladatát ellássa, Sydneyből indult 6 hetes útjára Angliába utolsó küldetésként. Highfield kapitány, a nyugdíjazás előtt álló katona felügyeli a hajó rendjét, hogy ne zavarja meg a hazatérő katonai és műszaki személyzet munkáját a 600 ausztrál feleség, akiket a szűkös kabinokban szállásolnak el. Így kerül egy falatnyi szobába Frances, a sokat látott háborús ápolónő, Margaret, a 7. hónapban járó kismama, Avice, az előkelő elkényeztetett úrilány, és az alig 15 éves, szinte még gyerek Jean, hogy elképzelhetetlen hittel és bátorsággal tegyék meg életük legnehezebb útját. A hosszú utazás során, ahogy egyre közelebb érnek reményeik megvalósulásához, kiderül, hogy szinte mindannyian menekülnek, ki múltja elől, ki saját maga elől. Az út végére, ha barátokká nem is válnak, de segítik egymást életre szóló döntéseik meghozásában, szembesülnek saját magukkal, hogy a hajóról leszállva több viszontagság után már öntudatos feleséggé váljanak.

„Közölünk azoknak, akik régóta szolgálnak, most új életet kell kezdeniük. Azoknak, akiket mélységesen megváltoztattak a háborús élmények, másféleképpen kell majd közeledniük a körülöttük élőkhöz. Azoknak, akik szenvedtek, képesnek kell lenniük megbocsátani. Egy olyan országba térünk vissza, amely valószínűleg ismeretlen lesz számunkra. Akár idegennek is érezhetjük magunkat azon a földön. De el akarom mondani önöknek: öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy részesei lehettünk az utazásuknak.”

A rendkívül népszerű Jojo Moyes nagymamája igaz története alapján írta meg e regényét. Munkája során számos kiadatlan naplót, feljegyzést, híradást gyűjtött össze, melyeket idéz is könyvében. A rendkívül mesteri cselekményszövés, érzelemgazdagság, időnként fanyar humor letehetetlen kikapcsolódást nyújt azok számára, akik úgy döntenek, hogy felszállnak a Victoria fedélzetére a szereplőkkel együtt.

az ajánlást készítette: Garbaczné Rapcsák Rita