Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

„Most azon tűnődöm, vajon mit fogunk mondani egymásnak ennyi idő után. Valahogy egyszerre ott van bennem a kellemetlen érzés amiatt, hogy visszajöttem, holott világosan megmondta, ne tegyem, és valami más is. Azt választotta, hogy elhagy engem, úgy döntött, nem visz haza magával. Amikor az anyám meghalt, én két szülőt veszítettem el egyszerre, és az árulása súlyosan ül bennem. Mint a lövedék, amelynek nincs kimeneti nyílása.”

Rachel Fullsmith tizenkét évesen elveszíti az édesanyját, édesapja elküldi Angliába nagyszüleihez. A tizennyolc éves Rachel, amikor leszáll a hajóról Mombasában, hat év óta először áll újra Kenya földjén. Hazaérkezett. Ám amikor a poros Rift Valley Road végén elér a családi farmig, rájön, hogy sok minden megváltozott. Az apja beköltöztette szeretőjét és annak fiát a családi házukba. És ott van Michael, a jóképű kikuju fiú, akit még gyerekkorából ismer, és aki immár másképp néz rá. Amikor erőszakos cselekményekről szóló pletykák kezdenek terjedni a Mau Mau szabadságharcosok és az angol katonák között, Rachel szörnyű dilemmával szembesül. Vajon Michael tagja-e a szervezetnek, mennyire bízhat meg benne? A Mau Mau titkos szervezet volt, amely főleg a kikuju törzsből toborozta tagjait, és erőszakos akciókat hajtott végre a brit gyarmatosítók ellen. Ebben a regényben rengeteg dolgot megtudunk Kenya történelméről, a feketék helyzetéről és mindarról, hogy mi vezetett pontosan a Mau Mau felkeléshez.

Megható történet egy tiltott szerelemről, háborúskodásról, erőszakról, elhidegült apa lánya viszonyról.

„Egy kis ideig csend van, aztán elönt a rémület; meghallom Steven hangját. A halk, érdes hangot. Megdermedek. Az ajtónak szorítom a homlokomat, a lábam remeg, és a rettegés kiáltása tör fel belőlem. Az egész hosszú, sötét éjszakán keresztül vártam az apámra, és most teljesen elerőtlenednek a végtagjaim. Nem aludtam, a szemem száraz és szúr, a gyomromat összeszorítja az éhség. Arra nem gondoltam, hogy Steven is idejön. Már nyilván elmondott az apámnak mindent. Semmit nem bíz a véletlenre. De az apám mégiscsak az apám. Én a lánya vagyok. Csak az számít, hogy itt van-amikor meglátja majd, hogy mit tettek velem, meg fog érteni.”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó