Jaan Kaplinski: Ugyanaz a folyó

"... gondolkodni is könnyű és jó, ha rátalál az ember a helyes ritmusra."

Azt észt irodalomról, Észtországról sokunknak talán csak homályos tudásunk van. Kis gondolkodás után általában eljuthatunk oda, hogy az észtek nemzeti eposza a Kalevipoeg és ők is a híres neves finnugor nyelvcsalád tagjai, tehát igazából még rokonok is vagyunk. Jaan Kaplinski magyarul most megjelent regénye egy igazi fejlődésregény.

A történet egy temetéssel indul, a Tanító temetésével. Ki volt a Tanító? Milyen szerepet töltött be a főhős és nemzedékének életében? Ezekkel a kérdésekkel indul az emlékezés. A mesélő észt anya és orosz apa gyermeke, akinek ifjúkora már a Sztálin halála utáni időszakra esik, ám az édesapa még egy szibériai táborban halt meg. Mit látott? Mit érzett a felnövekvő gyermek? A fiatalságra jellemző legfontosabb kérdések nem kerülik el főhősünket sem: Milyenek a lányok? A vallásnak vagy az ateizmusnak van igaza? Szerelem vagy szexualitás? Megalkuvás vagy racionalizmus?

A történetet beavatások sorozataként is olvashatjuk. Megtörténik a beavatás a testi-lelki szerelembe, a csalódásba, a felnőttek intellektuális világába és a múlt titkaiba. Az egyetemista fiú megküzd a hit kérdésével is, végül egy misztikus élmény hatására úgy érzi, hogy megtalálta "Az"-t , ami nem Isten, de valahol  felettünk-bennünk létezik.

Jaan Kaplinski könyvének talán legfőbb erénye, hogy egy fiatalember gondolatai, vívódásai mellett sokszínű és ismeretekben gazdag képet kapunk Észtország 20. századi történetéről, a vidéki élet szépségéről és nehézségéről épp úgy, mint a tartui egyetem diákéletéről.

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa