Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
„Egy reggel eltűnt a jövő idő. Az istenek visszatértek.”
Természetesen itt élnek (külön negyedben: az Olümpiszon) a görög istenek is. Az emberek boldogtalanságát látva a mindenható Zeusz elérkezettnek látja az időt arra, hogy a régi istenek visszatérjenek a földre és megerősítsék a pozíciójukat. Bejelentésének hatására az istenek már el is kezdenek „gyűlölködni, összeesküdni, fondorkodni, mint régen, hatalmuk csúcsán.” Már a Moirák sem maguk szövik az élet fonalát: az ipari forradalom óta szövőgépek dolgoznak helyettük.
Az istenek végül az éppen „akciós” (most mindenhez olcsón hozzá lehet jutni) Lengyelországot választják, hiszen „Leugrani annyit tesz: materializálódni a Földön. Az pedig pénzbe kerül.”. Megjelenésükkel, egyéni céljaikkal (pl. Erósz két apját akarja megbüntetni azzal, hogy családként kell élniük) felbolygatják a halandók monoton, kiüresedett világát. A terhes Kama férje a Léthe folyó pár cseppje miatt elveszti az emlékezetét, és egy tizenkét éves gyermek szemével látja a világot, miközben Kama Niké segítségével a pokolba vezető utat próbálja megtalálni.
Számtalan kultúr-, filozófia-, pszichológiatörténeti aktuális utalást is találunk a szövegben (George Bushtól Freudon át Szapphóig), ugyanakkor nem kell meglepődni az erotikus epizódokon és a néhol csípős, ám mindig szellemes megfogalmazásokon.
„Két nap múlva nagy fogadást tart Athéné és Ozirisz. Nem vagyok oda Athénéért, azért a gőgös és folyton okoskodó konzervatívért, akinek erénye élete egyetlen leltározásában sem fog elveszni, de azért elmegyek a fogadásra. Először is, meghívtak. Másodszor, azóta, hogy Athénét befektették az egyiptomi bíró kriptájába, valamelyest csökkent az ellenszenvem iránta.”
az ajánlást készítette: Molnár Csaba