Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató

„Kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok, kicsi árnyék. Édesanyámat követem. Jékely Márta ténferegve járja Budapest utcáit, és reménytelenül magányosnak, szerencsétlennek érzi magát az emberek között.”

Gerlóczy Márton az Áprily-Jékely család történetét írta meg legújabb könyvében. Áprily Lajos az író dédnagyapja volt. A család történetét első szám első személyben Mikecs Anna meséli el, aki Áprily Lajos unokája volt, s 1946-ban négyévesen vérhasban elhunyt. A költőt nagyon megviselte az unokája halála. Anna édesanyja Jékely Márta volt, Gerlóczy Márton nagymamája. Az író megígérte a neki a halálos ágyán, hogy megírja a történetüket. Komoly kutatásokat végzett, hogy a mű még hitelesebb legyen. A Jékely család Erdélyből származik, így ott is sokat kutatott. A regény családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Jékely Mártának, és az író dédanyjának, Schéfer Idának az emlékirata adja.

Lator László a következő kritikát írta a könyvről: „Mennyi szeszélyesen váltakozó, legapróbb szeleteiben is foghatóan-láthatóan, anyagszerűen megjelenített színhely, ház, kert, utca, tájdarab! Mindegy, hogy Kolozsvár vagy Szentgyörgypuszta, Budapest vagy Enyed. Járt-e ott mindenütt a regény írója, vagy alapos filológus módjára naplókban, levelekben, szakmunkákban kutatott, ki tudja. S hogy csúsznak össze közelibb-távolibb időtartományok, ahogy az emlékezet, a munka anyaga rendeli. Szóval tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily-Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni.”

„Mártának üzenem, hogy bízom a lelkierejében, művészkezeiben, mellyel a fájdalmak szörnyű masszájából valami vigasztaló formát gyúrhat. A völgy regényét csak nő írhatja meg, utóvégre annyi női tragédiát látott már Szentgyörgypuszta, hogy bátran fel lehetne állítani az elejére a női fájdalom szobrát.”

az ajánlást készítette: Farkas Petra