Cristina Morató: Rebellis dívák

„Egy dívának azon túl, hogy énekel és színpadon játszik, a hétköznapi életben is istennőként kell viselkednie.”

A Rebellis dívák hat világhírű hölgy élettörténete: Maria Callas – belehalni a szerelmebe, Coco Chanel – az akaraterő diadala, Wallis Simpson – koronázatlan királyné; Eva Perón – hatalom és dicsőség között, Audrey Hepburn – aki hű maradt önmagához és Jackie Kennedy – egy megsebzett nő.

A világhírű emberek élete az őket övező kíváncsiság mögött mindig legendás, még ha maguk ezt nem is így élik meg. A szerző, Cristina Morató e legendás csillagok életének fény- és árnyoldalát mutatja be: a sikert és a hírnév mögött rejtőző félénkséget, szorongást, magányt.

Sok érdekességet tudhatunk meg a könyvből. Eva Perón férje a felesége halála után, mindenkinek a legnagyobb megdöbbenésére, egy tizenhárom éves kislánnyal élt együtt. Maria Callas Arisztotelész Onassis halála után bezárkózott a lakásába, nemsokkal ő maga is elhunyt. A legérdekesebb történet az Wallis Simpsoné és Edward királyé, aki Erzsébet királyné nagybátya volt. Jackie Kennedy érdekből vagy szerelemből ment hozzá az 1960-as évek végén Onassishoz? A mű elolvasása után, mindenre fény derül.

Maria Callas: „Nagyon félénk vagyok. Sosem merem kimutatni, az emberek iránti érzéseimet. Úgy néznek rám, mint egy büszke és közömbös dívára. Így aztán, még inkább magamba zárkózom.”

Coco Chanel: „A magány rontotta el a jellememet; kemény és kevély lett a szívem, a testem pedig zord é szívós.”

Wallis Simpson: „El se tudják képzelni, mennyire nehéz és kimerítő feladat egy életen át a nagy őt alakítani.”

Eva Perón: Hiszek Istenben, és imádom őt, hiszek Perónban, és imádom őt. Isten egy napon megajándékozott az élettel, Perón nap mint nap megajándékoz vele.”

Audrey Hepburn: „Véletlenül kötöttem ki ennél a szakmánál. Egy ismeretlen, önbizalomhiányos, tapasztalatlan és vézna leányzó voltam. Keményen dolgoztam, annyi bizonyos, de továbbra sem értem, hogyan történhetett velem mindez.”

Jackie Kennedy: „Az az érzésem, mintha köztulajdon vált volna belőlem. Szörnyű érzés harmincegyévesen előlépni az ismeretlenségből.”

„Sokkal többet kaptam az élettől, mint amiről valaha is álmodtam. Nem voltak olyan nagy csalódások benne, és olyan reménységek sem, amelyek valóra váltak volna. Nem vártam sokat, s épp ezért én vagyok legkevésbé megkeseredett nő, akit csak ismerek.” (Audrey Hepburn)

az ajánlást készítette: Farkas Petra