Adeline Dieudonné: Az igazi élet

„Azt hiszem, anyám számára ezek voltak a legfélelmetesebb pillanatok. Amikor már tudta, hogy be fog következni, hogy apám már őt figyeli, fürkészi, ízlelgeti a félelmét, csak nem akarja elkapkodni. Apám úgy tett, mintha minden anyám válaszán múlna. Játék volt, de anyám mindenképpen veszített benne.”

A belga írónő regénye egy kétgyermekes család megrendítő életébe nyújt betekintést, akik egy Mintatelep elnevezésű, szürke, sivár lakótelepen élik mindennapjaikat. Történetük a tehetséges, természettudományokért rajongó tizenéves lánygyermek szemszögéből bontakozik ki, aki szülei helyett is „anyai gyengédséggel szereti” Gilles-t, a hatéves kisöccsét. Ebben ki is merül a családtagok közti szeretetteljes viszony és kötődés. Ez ugyanis a vadászat és az alkohol szenvedélyének élő, családját semmibe vevő, feleségét és lányát is zsákmányként tekintő édesapától nem várható el. A sorozatos szóbeli és tettleges bántalmazás, a folyamatos rettegés és a kiszolgáltatott életmód következtében amőba-létbe süllyedt édesanya sem képes gyermekeinek szerető légkört, érzelmi biztonságot, se menedéket nyújtani. Szikrányi örömét mindössze kecskéi gondozásában leli, miközben csak érzelemmentesen, tehetetlenül tűri életét...

Képes megtörni egy gyermek a zsarnoki, fenyegető hatalmat és szembeszállni vele? Harcolni a túlélésért, és azért, hogy Gilles személyiségét ne járja át és ragadja magával apja szadizmusa és brutalitása? Céltudatosan és bátran küzd öccse lelkének megmentéséért, a családi rettenetből való kiszakadásért. Kérdés, ki lehet-e törni az áldozat szerepéből, s ha igen, milyen áron?

A történet a családon belüli erőszak, a testvéri szeretet és a felnőtté válás erős témáit feszegeti. Kendőzetlenül, a puszta, nyers valóságában beszél mindezekről egy bántalmazott gyermek tiszta, őszinte elbeszélésén keresztül. „...remek debütáló regény, ami lenyűgözően képes beszélni a szeretet és a kitartás erejéről, a bántalmazás pszichológiájáról és a társadalom képmutatásáról.” /Fráter Zsuzsanna/

A regény számos szakmai közönségdíjat nyert, világszerte húsz nyelvre fordították le.

„Ez a lény nem engedte, hogy sírjak. A hosszú, bömbölő üvöltés, amely kiszakadt belőle, apró cafatokra tépte a sötétséget. Vége volt. Nem voltam zsákmány, és nem voltam ragadozó sem. Önmagam voltam, és elpusztíthatatlan.”

az ajánlást készítette: Kurunczi-Csáfordi Annamária