Adelhaide Duvanel: Anyám kalapjára

"Festett, pedig belső világa már régebben elkallódott."

„Három évvel ezelőtt Verenát elütötte egy teherautó; látta közeledni, mégis lelépett a járdáról... Egyszer megkérdezte tőle valaki:”Véget akartál vetni az életednek?” Így felelt: „Nem depresszió volt az, hanem eufória.” (Verena)

„Christina régi könyveket árult az ócskapiacon. Titkos, elkeseredett harcot vívott a lakásért, amelyben együtt lakott a kábítóssal, mert a beteg egyszer azt mondta, hogy:"A sínylődő szereti, ha tisztaság van körülötte."...Gyakran nem értette, hogy mit mond a barátja, mert összes foga kihullott. Ilyenkor arra gondolt, hogy: „Vannak emberek, akiknek fehér botot nyomnak a kezükbe, és kilökik őket a sötétségbe."” (Tisztaság kell a senyvedőnek)

„Festett, pedig belső világa már régebben elkallódott.” „ki kellett lépnie álmaiból. De hová? A semmibe? Az ürességbe?” (Különbejáratú életünk)

„Mióta elvált férjétől, és fiának nyoma veszett egy idegen városban, zavarodott, képtelen tájékozódni; kizuhant abból a meghitt kis rendből, melegségből és biztonságból, ami addig körülvette. Hol papucsban, hol vastagon bélelt csizmában bolyong, céltalanul.” (Magány)

Adelheid Duvanel svájci írónő rövid tárcanovellái pillanatképek, életszilánkok: történet és csattanó nélküli szövegek. Egy összetört tükör darabjai. A kötet ötvenhét írása - „ötvenhét változat egy önarcképre”. Duvanel súlyos tragédiákkal terhelt, nem hétköznapi életének eseményei szűrődnek át különlegesen érzékeny személyiségén, oldódnak fel a képzelet segítségével és alakulnak irodalommá a kötet lapjain. Komor tragikum, abszurdba hajló látásmód, túlfűtött fantáziaképek és erősen lírai hangvétel jellemzi ezeket az írásokat. Nyomasztó zártság („Világom elfér egy skatulyában”) és meghökkentő szabadság. („vitorláshajóvá változott, és végigsiklott a szivárvány íve alatt a tengerig és még tovább, oda, ahol a játékos Nap copfba fonja ragyogó haját, és énekel hozzá, miközben bő ruhája szegélyével játszadozik a szél.”) Menekülés az élet tényei elől a fantázia végtelen, vigasztaló birodalmába...

„A Duvanel-novellák felnőtt árvagyereke magányos és szegény. Emberi kapcsolatai sivárak, egyoldalúak, csalódásokkal és sérülésekkel terheltek; külső élete eseménytelen. Alárendelt szerepet vállal a magánéletében és a munkájában egyaránt. Kívülálló. Alárendeltsége, alkalmasint megalázottsága és kívülállása olyan mélységű, hogy onnan már csak a fantázia al- vagy túlvilágába vezet út – és éppen ebben a mélységben képes meglelni az igazi szabadságot”

(Nádori Lídia: Ötvenhét változat egy önarcképre, utószó)

az ajánlást készítette: Tóth Éva