Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1547. december 2-án halt meg Hernando Cortés

„Azért jöttem, hogy aranyat halmozzak fel, és nem azért, hogy a földet túrjam, mint egy paraszt.”

Cortes és Montezuma Cortes és Montezuma „Cortez kóbor lovag volt – mondja Prescott. - Mindazon hős kalandorok közül, akik mint spanyolok a 16. században a fölfedezések és hódítások terére léptek, egy sem volt, aki a kalandok iránt annyira lelkesült volna, mint Hernán Cortez. Gyönyörködött a küzdelemben és harcban, és minden vállalkozásában annak a legnehezebb oldalát kereste.”

(forrás: Jules Verne: A föld felfedezése II. köt. Unikornis, 2003. 63.o.)

„Cortez egy hidalgo fiaként úgy nevelkedett, ahogyan az az alsó nemesség tagjához illett – anyagiakkal nem volt éppen nagyon jól ellátva, de lovagi becsületről és hírnévről álmodozott. 14 éves korában bekerült az akkoriban igen jóhírű salamancai egyetemre. Igaz ugyan, hogy a nyugtalan ifjú csak két esztendőt bírt ki az egyetemen. (...)

Az ifjú Cortez csínyei és szerelmi kalandjai megérlelték azt a családi elhatározást, hogy a spanyol hadak számos hadszínterének egyikén katonai szolgáltatott kell vállalnia. Az ifjú az „Új India” mellett döntött, és 1504-ben – 19 éves volt ekkor – Española felé szállt hajóra.” Hírnevet Új-Spanyolország (mai Mexikó) meghódításával és az Azték Birodalom legyőzésével szerezte.

Mikor 1519-ben megérkezett a birodalom fővárosába, az uralkodó, Montezuma „követséget küldött a spanyolokhoz, hogy megtudakolja, kik ők, mit akarnak és hogy lebeszélje őket fővárosának, Tenochtitlánnak a „meglátogatásáról”. A rendkívül gazdag ajándékok csak megerősítették a spanyoloknak azt a sejtését, hogy Montezuma egy hallatlanul gazdag országon uralkodik, amelynek óriási arany- és ezüstkincsei vannak.

Az arany utáni mohó sóvárgásukban hajlandók voltak minden várható veszélyt vállalni. Hogy Montezuma miért nem vetette be azonnal hatalmának minden eszközét, örökké rejtély marad, hacsak nem gondolunk arra, hogy egy ősi jóslat meghirdette Quetzalcoatl isten visszatértét, aki egykor szakállas fehérbőrű kísérőkkel érkezik majd kelet felől, és véget vet a vérivó istenek uralmának.

A jóslat időpontként az „1 cső” elnevezésű évet jelölte meg, amely 52 esztendőnként ismétlődött. És íme, az 1519. esztendő éppen egy ilyen év volt. Vajon a spanyolok a megjósolt istenek-e? Ha igen, vakmerőség lett volna bármilyen vállalkozás ellenük. Ám amikor kiderült, hogy csak zsákmányra éhes, véreskezű kalandorokról van szó, már késő volt.”

(forrás: Otto Emersleben: Az arany országai. Kossuth, 1985)

Kapcsolódó linkek