Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

Október 16-a: a kenyér világnapja

Közmondás: Könnyű elélni, csak kenyér legyen

A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége a 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a Kenyér Világnapja. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét.

 

A világnapot már közel 30 ország ünnepli elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják.

forrás:jelesnapok.oszk.hu

 

"... Egyiptomban a kenyér hozzátartozott a mindennapi élethez, és tulajdonképpen az egyiptomiakat tekintjük az első, kenyeret készítő embereknek. A falfestmények az isteneknek felajánlott kenyeret ábrázolják, amelynek ovális alakja megszólalásig emlékeztet az Egyiptomban ma is fogyasztott kenyérfélére, az ajisra.

Más képeken kerek és kúp alakú kenyerek láthatók, amelyek feltehetően kelesztettek voltak, hiszen a Nílus vize azt a fajta élesztő anyagot tartalmazza, amivel ma is sütnek. A görögök eleinte kovásztalan kenyeret használtak, de a Krisztus előtti utolsó évezredben már elkezdtek kovászt használni a kelesztéshez, és a kenyeret kemencében sütötték. ...

Még ma, a 20. század végén is, amikor a kenyér már más ételek kísérőjeként vagy „hordozójaként” az étrend természetes velejárója, különleges jelentőséget tulajdonítunk neki. Némely nyelvben a „kenyér” szó „élelmet” jelent, Spanyolország és Olaszország bizonyos vidékein a kenyeret megáldják vagy megcsókolják, mielőtt megszegnék vagy megennék.

A kenyérrel kapcsolatosan több rituálé és hagyomány ismeretes. A hiedelem szerint a tészta kereszt alakú bevágása vagy a kisütés előtt a kenyér felett kereszt vetése az ördög kiűzését szolgálja. De a kenyér két végén történő megszegését is javasolták az ördög távoltartására. A „bűnevés” különös szokását temetéseken gyakorolták, amikor valaki megevett egy egész kenyeret, hogy ezzel magára vállalja a halott bűneit.”

forrás: Christine Ingram: Kenyérenciklopédia, Glória, 2001

Kapcsolódó linkek