Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1963. október 11-én halt meg Jean Cocteau

„A tükröknek hosszasabban el kellene tűnődniük, mielőtt visszatükröznek valamit.”

Jean Cocteau10 évesen kezdett el írni és 16 évesen publikálták első versét. Irodalmi sikereit A párizsi fiú (1923), a Vásott kölykök (1929)című regényeivel, az Orpheusz (1927)című színművével ért el.

„Akár verset ír, akár színdarabot, akár regényt, akár filmszöveget, szinte mindig a művészet és szemfényvesztés határán, az élmény és a boszorkányság közt lebeg – de talán épp ez a kettőssége, ez a foszforeszkálása okozza, hogy még akik nem hisznek néki, azokat is elkápráztatja, s hogy egész mutatványokban s találatokban gazdag pályája a szalonoktól és a bohémtanyáktól egészen az Akadémiáig ívelhetett.”

(Gyergyai Albert)

 "Meglehet, még csak most kezdődik a filmművész Jean Cocteau igazi utókora. Annyi azonban más most bizonyosra vehető, hogy egy meggondolkodtató jelképet mindenképpen hagyott a késő utódokra. Ez a jelkép: költő, kamerával a kezében. Igaz, a filmművészi működése nem döntötte el végérvényesen a kérdést, alkalmas-e a film költői igazságok kimondására: lehet-e kamerával verset írni. Egy azonban tény: ő volt az első, akinek ez a lehetőség egyáltalán eszébe jutott.

Tudat alatti képzeteinket kell mozgósítanunk, ha követni akarjuk a költőt felfedező útján a valóság mélyrétegeibe: a képek nem a logika, hanem a mélypsziché szabad asszociációinak törvényei szerint függnek össze egymással. Cocteau ugyanis nem fogalmakat, hanem metaforákat és jelképeket filmez le, pontosabban a metaforák és szimbólumok érzékelhető felszínét mutatja meg a vásznon: az érzékelhető csak utal az érzékelhetetlenre. Úgy látszik komolyan vette Gyagilev intelmét: a síron túl is képes meghökkenteni bennünket"

A szép és a szörnyetegben (1945) a tükör egyfajta ipari kameraként hol a szereplők titkos vágyát, hol igazi arcát, hol pedig hollétét mutatja meg. Az Orfeuszban (1950) a tükrön át vezet az út a halálba. Speciális gumikesztyűt kell húznia a halandónak, melynek révén a megérintett tükör víztükörré változik - ez a tükör-víztükör ötlet, nagyon ügyesen A költő vérében bukkan fel először... Cocteau tehetsége nem a (néhol gyerekes) trükkök alkalmazásában, hanem bizonyos logikailag meg nem magyarázható, mégis, a kifejlés során evidenssé váló szekvenciákban mutatkozik meg.

Forgách András: Cocteau, a filmköltő (filmintezet.hu)

Kapcsolódó linkek