Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1841. július 27-én halt meg Mihail Lermontov

"Mint ő, vészverte, büszke vándor, / De én orosz lélek vagyok…”

"A Learmonth nemzetség ősi skót nemesi család volt. Legtöbbjük nemzedékről nemzedékre katonáskodó tiszt vagy főtiszt, korábban a skót királyok, utóbb az angol királyok, vagy kalandos útra kelve, idegen uralkodók szolgálatában állott. Még a XVII. század végén történt, hogy egyik fiuk, George Learmonth meg sem állt Oroszországig és a cár katonája lett. Ettől kezdve a skót nemzetségnek ez az ága Oroszországban élt, férfi tagjai javarészt cári katonatisztek voltak, de évszázadokon át őrizték az emléket, hogy ők skótok, anyanyelvük angol, de otthonuk Oroszország.

A XVIII. század folyamán eredeti családnevük eloroszosodott formában már Lermontov volt. A költő apjának, természetesen ő is orosz katonatiszt, bizalmas körben George Learmonth volt a neve. de hivatalosan Jurij Lermontov. Magas rangú katonatiszt volt, előkelő orosz nemes kisasszonyt vett feleségül.

Fiuk, mint orosz úr, hagyományosan egyszerre tudott oroszul és franciául, és mint skót előkelőség gyermekkorától fogva természetesen angolul is. Idővel - szorgalmas tanuló lévén - a latin és a német nyelv sem volt idegen tőle. Kisfiú korától fogva lelkesen olvasott, szerette a verseket, és már kisdiák korában megpróbált maga is verselni.

Nem, nem Byron vagyok  (részlet)

„Nem Byron, más vagyok. Ha lángol

bennem a szó s égnek lobog,

Mint ő, vészverte, büszke vándor,

De én orosz lélek vagyok…"

 

Szüleit korán elvesztette, anyai nagyanyja nevelte tovább. Ez az idős hölgy rendkívül művelt, irodalomkedvelő asszony volt. Bőséges könyvtára már kamaszkorban az unoka rendelkezésére állt. Ez a fiú 15 éves korában szinte egyszerre két nagy költővel, illetve verseikkel találkozott, és ettől kezdve korai haláláig bűvöletükben élt.

Az egyik Byron volt, aki ebben az időben már nem élt. A másik Puskin, aki ez időben már tehetsége és híre csúcspontjáig érkezett. Ez a két mester haláláig sem hagyta el, hol követni akarta őket, hol küzdött a hatásuk ellen. Kezdetben erősebb volt a hatás. Az ő romantikus kalandosságuk és gyorsan pergő jambikus verselésük jól érezhető felsőbb iskolás korában írt és hamar közismertté vált versein. Nemsokára azonban már versben tiltakozott, hogy őt afféle orosz Byronnak tartsák."