Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1890. június 11-én született Dálnoki Miklós Béla
Dálnoki Miklós Béla régi székely lófő nemesi eredetű családból származott. 1907-ben a Soproni Honvéd Főreáliskolában érettségizett, ettől fogva használta hivatalosan Dálnoki előnevet, majd kimagasló eredménnyel végezte el a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát, a háború után pedig a vezérkari hadiakadémiát. 1910-ben avatták huszártiszt hadnaggyá.
1921 és 1925 között beosztott őrnagy a Honvédelmi Minisztériumban. 1940-ben kinevezték az I. gyorshadtest élére. 1944. augusztus 1-jétől Horthy kormányzó kinevezte az Északkeleti–Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg parancsnokává. Már hadsereg-parancsnoki kinevezése előtt, majd a fronton világossá vált előtte, hogy Németország elvesztette a háborút.
1944. október 16-án Ökörmező térségében szűkebb törzsével átment a 4. Ukrán Front parancsnokságára. Átállása után megpróbálta szembefordítani az 1. magyar hadsereget a németekkel. Intézkedést adott ki „az orosz hadsereggel való ellenségeskedés megszüntetésére és a német elleni harc megindítására”, de mindössze húszezer magyar katona és tiszt ment át szovjet oldalra. November elején Moszkvában csatlakozott a magyar fegyverszüneti küldöttséghez. Részt vett a kormányalakítási tárgyalásokon.
Szovjet kezdeményezésre és némi vonakodás után vállalta, hogy irányítja a felszabadított magyarországi területeken felállítandó ideiglenes kormányt. 1944. december 16-án a Debreceni Nemzeti Bizottság párton kívüli képviselőként delegálta az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. A koalíciós pártok megegyezése után az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökévé választotta, amely tisztséget 1945. november 15-ig töltötte be.
Mérsékelt politikusnak számított, ellenezte a radikális változásokat s a Magyar Kommunista Párt növekvő befolyását szerette volna visszaszorítani, ugyanakkor támogatta a földreform végrehajtását, a politikai szabadságjogok helyreállítását s a parlamentáris demokrácia intézményeinek a kiépítését. 1945. november 4-én – a nemzet érdekében miniszterelnökként kifejtett munkásságáért, a megbecsülés jeleként – külön törvény alapján úgynevezett közéleti személyként került újra a nemzetgyűlésbe. 1947. augusztus 31-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegye választókerületben országgyűlési képviselővé választották, de mandátumát az MFP többi képviselőjéhez hasonlóan 1947. november 20-án minden alap nélkül megsemmisítették. Ezután teljesen visszavonult a politikai élettől. Harmadik szívinfarktusát már nem élte túl. Családja magánemberként temettette el, az akkori kormány a temetésen nem képviseltette magát.
