Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1969. május 30-án halt meg Benedek Marcell

Baumgarten- és Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító
Benedek Marcell nagy múltú erdélyi família szülöttje volt. A Benedek család ezer szállal kapcsolódott az újabb magyar irodalom történetéhez. Benedek Elek a XIX. század harmadik harmadában sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki, igazában azonban mint meseíró lett híres.
 
Fiai közül Marcellt már kora ifjúságában az irodalom vonzotta. A budapesti tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Egy fiatalkori verses műve után a Vulkán (1918) című regénye keltett igazán figyelmet, többek közt azért, mert a kor kulcsregényeihez hasonlóan sokat elárult benne törekvéseiből, barátairól, s beleszőtte a műbe párizsi tartózkodása során szerzett élményeit is.

 

Párizsban érte az az irodalmi hatás, mely élete végéig elhatározó élménye maradt. Földessy Gyula, Ady elkötelezett híve a költő egyik versét magyarázta neki lelkes hevülettel, s Benedek Marcell ettől kezdve a század nagy lírikusának bűvkörébe került. (Ennek bizonysága például az 1924-ben megjelentetett kétkötetes Ady breviáriuma, amely igen sok érdekes, találó megfigyelést tartalmaz.)

A húszas években már teljes nagyságában és bőségében bontakozott ki Benedek Marcell irodalomnépszerűsítő tevékenysége. Működését mindvégig az a törekvés hatotta át, hogy az igazi irodalmat minél szélesebb olvasóközönséggel ismertesse meg. A modern magyar irodalom című füzete (1924) már teljes fegyverzetében mutatja: előadásmódja világos, fejtegetései áttetszőek, és nem mond le az esztétikai szép feltárásáról sem. 

Az olvasás művészetének ügye mindvégig foglalkoztatta, a modern olvasáslélektan sok fölismerése megtalálható ilyen tárgyú könyveiben. A versnek is kitűnő értője, megfigyeléseinek eredményeit Kis könyv a versről című munkájában öntötte végleges formába 1960-ban.

Mint főszerkesztő, ő irányította az új Magyar irodalmi lexikon megírásának munkálatait. (A régebbit is ő szerkesztette.) Ahogy az első kötet bevezetésében 1963-ban írta, munkatársaival együtt "a világosságot, tudást terjesztve az igazság, szépség és emberiesség örökkévaló eszméit" szolgálták.

forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Kapcsolódó linkek