Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1836. február 24-én halt meg Berzsenyi Dániel
Berzsenyi Dániel műveiben a XIX. század eleji magyar nemesség belső válsága, útkeresése, egy bonyolult helyzetben lezajló történelmi és irodalmi korszakváltás problematikája szólal meg személyes hittel, átéltséggel, mélységes erkölcsi komolysággal, hatalmas költői erővel. ...
Tanulás helyett költőket olvasott, az iskolából katonának szökött, majd nagybátyja házába menekült; "...korán nagy tárgyak ragadták el figyelmemet, és azt többé kisebbekre függeszteni nem tudtam" - írta majd ifjú korára emlékezve egyik levelében Kazinczynak.
A Pesti Magyar Társasághoz (részlet)
Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész Az ész az isten, mely minket vezet, |
Miért utálja hát szövétnekét Az ember, és mért nem terjeszti fényét A vak halandók néma éjjelén? Aegyptus áldott földje kérkedik Az ész legelső nyílt virágival; De ott fakadtak egyszersmind azokkal A hit vakító szentelt maszlagi, Melyek korunkig hintik mérgöket, S örök zavarba dönték e világot. Az ég ürébe felható tudós Az égi zsákmányt barlangokba zárta, S az embereknek bábot s vázt vetett, Melyek vakabbá tették a vakot, És a lenyügzött józan értelem A szarvas isten áldozatja lett. |
|
E "nagy tárgyak" a költészet nagy témái. "A lírai fő gondolatok és érzelmek nem egyebek, mint az emberiségnek legfőbb, azaz leguniverzálisabb gondolatai és érzelmei" - vallotta: Ezeket kívánta megszólaltatni.
A költészet hivatásáról magasztos elképzelései voltak. "Én a poézist... orvossággá s a virtusnak orgánumává akartam változtatni" - írta. "...énelőttem mindenkor össze volt köve az erkölcsi szép a poétai széppel."
(forrás: "Forr a világ..." Berzsenyi-breviárium Bp. Tankönyvkiadó, 1976. 6-7 l.)
Kapcsolódó linkek
