Évfordulók, események

A német filozófus szerint az akarat az egyedüli valóság; az akarat egy, oszthatatlan; nincsen térben s időben; az értelem csak másodlagos valami, csak az akarat eszköze, melynek föltűntével a világ képe keletkezik, az egyéniség látszata.

Mi értelme van tehát ennek az egyéni életnek? Kín és szenvedés a sorsa. Mert az ember mivolt a vak akarat lévén, mely csak akar, soha valaminek hijján lenni, tehát szenvedni; ha elérjük amit akarunk, a kín egy pillanatra megszűnik (ez a negatív állapot az öröm), de nyomban új kívánságaink, tehát új kínok támadnak.

Schopenhauer fáradhatatlan az emberi élet gyarlóságainak, szenvedéseinek, ürességének, hiábavalóságának részletezett, ékesszóló, erősen színezett rajzában. Az akarat élni akar és fennmaradni, ezért kényszerít bennünket mint hatalmas ösztön a táplálkozásra és szerelemre, mely utóbbiban nem az egyén boldogsága a fő, hanem a nem fenntartása.

Az erkölcsiség alapja a mások szenvedéseivel való részvét; a fejlődés legmagasabb fokán, midőn közvetlenül átlátjuk, hogy mindnyájan azon egy akarat vagyunk, hogy az egyéniség csak látszat, mindnyájunk szenvedéseit szenvedjük, és e végtelen szenvedés érzete folytán megtörténhetik, hogy az akarat megfordul, azaz megszűnik akarni és aki ezt elérte, az szent, annak számára a világ megszűnt világnak lenni, az elérte a teljes megsemmisülést, a buddhista Nirvanát.

Schopenhauer filozófiáját  pesszimista gondolatvilága ellenére is érdemes megismerni. Nagy írói erejével, rendkívül gazdag gondolatkincsével mindenkit további gondolkodásra ösztönöz.